Mindenkit elveszítettem! Mit tegyek, ha nagyon magányos vagyok?

Újra és újra megtapasztalom, hogy csak magamra számíthatok, senki nem lesz örökké mellettem. :( Apukámmal gyermekkoromtól rossz a kapcsolatom, neki "köszönhetem", hogy lelkileg tönkrementem. Ettől függetlenül én megbocsátanék neki bármikor, de nagyon úgy tűnik, hogy ő örökre megutált engem, minden nap bántalmaz lelkileg. Anyukámmal ritkán beszélget, mert rengeteget dolgozik, és amikor itthon van, akkor is idegességében rajtam vezeti le a feszültségét, alig beszélünk normálisan. A testvérem már felnőtt, a maga útját járja, régen jóban voltunk, mára viszont megszakadozott a kapcsolatunk, a saját életével foglalkozik. A családomra tehát nem számíthatok. Barátaim csak kevés van/volt, mert egyre depressziósabb/visszahúzódóbb lettem az évek alatt. A barátaimmal sorra szakadt meg a kapcsolat, és már csak a legjobb barátnőm volt nekem, de ma őt is elveszítettem. :( Az elmúlt időszakban egyre ritkábban találkoztunk, és ma kimondta, hogy már nem érdeklem többé. :( Mit tegyek? Gyakorlatilag nincs kivel beszélnem, a suliban, osztályban sem ismerek senkit.

Úgy érzem, belehalok a magányba!

16/L