Tényleg elárult a családom? Vagy csak rosszul értelmezem? Bővebben lent.

47 éves nő vagyok. Kb. 10 éve tervezem, hogy kiköltözöm Ausztriába, a nyelvet jól beszélem, állásom is lenne. Azért nem mentem eddig, mert anyukám és húgom nélkül nem akartam ilyen lépést megtenni. Végül itthonra rendezkedtem be, mert úgy tűnt, nem megyünk sehová. Most a húgom kitalálta, hogy mégis megy, kapott állást, el is költözött, vitte a kislányát. Férje nincs. Anyukám azon nyomban vele költözött, hogy segítsen a 12 éves gyerek ellátásában. Ami fáj az, hogy meg sem kérdeztek, csak közölték, elmentünk, minden el van intézve, szia, így alakult, eddig nem szóltunk, mert nehogy kiderüljön a munkahelyen. Ahhoz, hogy utánuk menjek, így már nincs kedvem, plusz azt érzem, átvertek, ez így nem család, nem is gondolkodtak abban. Nekem is van egy fiam, de ő már 25 éves, és bármennyire is szeretjük egymást, nem igényli már túlzottan anyucit:) Rátelepedni nem akarok, ezért volt számomra nagyon fontos anyukám és a húgom. Elváltam, barátom nincs. Szerintetek elárultak, ez nem igazi család, vagy felfújom, önző vagyok, és nekik van igazuk, mikor azt mondják, "mindenkinek élnie kell a maga életét" és "jól megleszel majd"? Ti mit tennétek ebben a helyzetben? A fiatalok sokszor éles szeműek, de most inkább 40-esek válaszát várnám. Előre is köszönök minden választ.