Tényleg elárult a családom? Vagy csak rosszul értelmezem? Bővebben lent.

Szerintem jogosan érzed azt hogy elárultak téged. Ezzel nagyon csúnyán leráztak téged és a véleményedet sem kérték ki, csak hip-hop leléptek. Biztos hogy kerülném a társaságukat és a leveleikre sem válaszolnék egy ideig. 25 éves fiad is már felnőtt :) tud magáról gondoskodni. A helyedben én fognám magamat és új életet kezdenék. Ha te külföldön képzelted el, akkor ott, egymagad, de azért jól kérdezd körbe a helyet ahova mész...

Találhatsz új barátokat, új szerelmet :) Még semmi sincs veszve. Ne hagyd hogy begyepesedj és hogy másoktól függjön az életed. Látod hogy mi lett belőle...

Sok sikert! ;)

Szerintem nagyon rosszul látod. Menned kellett volna, nem most már rég, nem értem miért tartott vissza a húgod és az anyukád. Attól még egy család vagytok, hogy nem lógtok egymás nyakán. A húgod helyében pont így cselekedtem volna, kapott egy lehetőséget, anyukád meg segít neki. Ez miért árulás? A te döntésed volt, hogy otthon maradsz.

35/N

Hogy nem beszélték meg veled, nem szép. Fáj, de a seb gyógyulásával együtt észrevehető: valami új kezdődik, új virág nyílik, akadályok vesztek el, horgonyok, egy fordulópont az életben,új feladatokkal, új reményekkel.

"De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,

hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet,

kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,

annak szép, könnyüléptű szivében megterem

az érett és tünődő kevésszavú alázat,

az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,

az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör."

/ Radnóti

Én ugyan csak 32 vagyok, de én is így éreznék. Valamit te feladtál miattuk, erre kvázi szembe köpnek. Alapvetően én is visszavárnám, amit adok, akárki akármit mond, így működünk, és rosszul esik, ha nincs viszonozva, és csak akkor számítanak az emberre, amikor az önös cél és érdek. Akkor is számíthattak volna rád, mikor tervezték, hogy elmennek, így lett volna tisztességes és fair dolog!

Ezen viszont már ne bánkódj, szerintem menj te is, ne keseredj meg itthon. Ki fog nyílni a világ számodra is.

Szerintem is jogosan érzed, ezt.

Megértelek hogy már nincs kedved így kimenni utánuk, de szerintem attól még kimehetsz ha azt érzed, nem oda mész ahol ők vannak hanem messzebbre mondjuk, ha már a fiad is önállósodott akkor miért ne mehetnél ki?

Engem is hasonlóan vertek át, először apám ment ki külföldre dolgozni akkor voltam 4 éves. Akkor még nem ilyen volt a világ hogy sokan rákényszerüljenek a külföldi munkavállalásra akkor apám kapott egy jó lehetőséget ami 10 hónapos munka lett volna sok pénzért és persze hogy kiment. havonta hazajárhatott volna 3-4 napokra, így lett elengedve végül. Akkor a húgom éppen 1 éves volt, de a nagymamám segített anyukámnak akkor mindenbe.

Apukám kint ragadt egy ideig hazajárt meg minden, de legutóbb amikor hazajött volna csak egy levelet küldött hogy ő kint megtalálta élete párját és kint maradna mert a munkahelyén is ott tartanák és új életet akar kezdeni. Akkor borult ki igazán a bili, anyukámék nem voltak házasok akkor mert a bátyám hirtelen csúszott be aki nálam 2 évvel idősebb aztán jöttem én meg a húgom így mindig halasztva lett. Elválás nem volt, apám egyszer jött akkor haza így elintézte hogy többet ne kelljen hazajönnie így mindent anyám nevére íratott, a házat, az autót, hivatalosan lemondott rólunk meg adott akkor több mint 1 millió forintot, ami akkor többet ért mint most és akkor többet nem került elő.

A bátyám amikor elvégezte a sulit akkor kezdődött a válság, kiment Németbe dolgozni ahol megismerte a barátnőjét aki szintén magyar csak ő már születése óta kint él meg ő német állampolgár is, így esküvő volt így bátyám is megkapta az állampolgárságot ő is ott maradt. Én végeztem a sulival 2011-be és tanultam szakmát most, dolgozom idehaza de lett volna egy munkalehetőség hogy kimehessek én is külföldre csak én Angliába mehettem volna, de nem akartam anyukámat meg húgomat itt hagyni pont úgy ahogy te, mert nagymamám már 4 éve meghalt, nagyapám meg nagyon beteg igaz ő egy külön épületrészben lakik de néha rá is kell figyelnem meg a családba egyedül nekem van jogsim, és mivel nagyapám már nem képes vezetni így én viszem orvoshoz meg mindenhová, tehát ezért sem léptem le.

A húgom fél éve lett 18 éves, otthagyta a sulit és kiment a bátyánkhoz Németországbaa, igaz sokat mentünk oda mi is meg ők is jöttek ide a feleségével, tehát a bátyámmal tartjuk a kapcsolatot de a húgom utána ment és ott ragadt, most meg anyukám készül kimenni pedig biztos jól fizető munkahelye van és azt akarja itt hagyni mert hogy a húgom kiment a bátyámhoz és akkor már ő is menne én meg maradjak itt egyedül, dolgozzam halálra magam mert egyedül nagy házat képtelenség fenntartani, nagyapámat sem hagyhatom egyedül az ő nyugdíja meg nem olyan sok hogy mindenre elég legyen, a barátnőm segítene nekem, de ő még tanul, és diákmunkát sem talál.

Én is ugyanezt érzem amit te, engem is elárult a húgom pedig miattuk maradtam itt, mert fél éve simán kimehettem volna, és mivel nem is messzire így hétvégente lett is volna lehetőségem hazajönni mert innen kb 2,5 óra út autóval az meg nem veszélyes.

Anyukám még itthon van szerencsére de érzem hogy egyszer összepakol és itt hagy szó nélkül engem nagyapámmal, és akkor találjam ki mi legyen.

Szóval megértelek téged, de ha van lehetőséged akkor menjél, neked gondolom nincs senki hozzátartozód akinek szüksége lenne rád, ha a fiad nem igényli már annyira a segítségedet mert külön él, akkor már senki nem tarthat vissza.

Szerintem tényleg neked van igazad, ez így nem igazi család. De az hogy kiköltöztek, ez még nem jelenti hogy otthon kell maradnod. Menj és váltsd valóra az álmod! :)

Persze ha igazán ezt szeretnéd!

szerintem most haragszol magadra (is) mert annak idején te ezt nem lépted meg,mert ők fontosabbak voltak.

ők viszont nem gondoltak rád,és ez most fáj neked,és rosszul esik.

A kérdés, hogy ők anno kérték e, hogy feladd az álmaidat értük vagy csak szimplán úgy gondoltad, hogy inkább maradsz. Ha ez előbbi, akkor valahol te rontottad el, illetve mégis csak az volt fontosabb számodra, hogy együtt legyetek, mint az, hogy megvalósítsd az elképzeléseidet. Viszont ebben az esetben nem vethetsz a szemükre semmit, még ha rosszul is esik. Bár az tény, hogy nagyon csúnya dolog volt, hogy egyáltalán nem avattak be a terveikbe, még egy picit sem. Ez kifejezetten csúnya dolog volt, ez miatt én is megbántva érezném magam.

Amit tudsz csinálni, hogy most akkor megvalósítod, amit elhalasztottál, és elkezded élni a saját életedet, nem pedig másokét.

A család pedig ettől még család marad. Ha igazán összetartó, akkor a távolság nem számít (és most komolyan mondom hogy egy Ausztria-Mo nem távolság... én Angilában élek). Nem attól lesz egy család család, hogy egymás nyakán ülnek, hanem attól, hogy érdeklődnek egymás iránt, napra készek egymás dolgaival kapcsolatban és ahol tudják segítik egymást. Ez amúgy az én családomban sem valósul meg, de ez nem a távolság miatt van.

Sok sikert neked!

36N

Szerintem butaság volt, hogy nem mentél, mikor lehetett volna.

A testvéred és anyukád vélhetően nem kértek tőled ilyen áldozatot, hanem te magad vállaltad a "mártír"-szerepet.

Így ezt rajtuk számon sem kérheted.

Szerintem még most is menjél, ha megteheted, de ne hozzájuk, hanem külön!