Miért ilyen a családom?

Ne értsetek félre, örülök, hogy van családom csak ezek a dolgok nagyon tudnak idegesíteni és muszáj elmondanom valakinek ha már velük nem tudom megbeszélni.

Szóval elég érdekes családom van. Apukám két testvérén és 2 unokatesómon kívül senkivel nem tartjuk a kapcsolatot, max évente 1-2x még apukám valami rokonai jönnek vagy mi megyünk. Ezen kívül senki a családból. Barátaik se nagyon vannak mert akárhányszor elhívták őket valahova nekik éppen sose volt kedvük menni, pedig ilyen régi barátokról volt szó, kb 3 éve összebarátkoztak egy másik családdal és kb 2 hetente összeülnek pár órára. A régebbi barátaik megunták őket, szinte már nem is beszélgetnek, eltávolodtak és a szüleim ezzel tisztában vannak hogy mi az oka. Nem értem őket, hogy nekik ez mért jó. Mindig azon idegeskednek, hogy nincs pénz meg ilyenek, ahelyett, hogy élveznék egy kicsit az életet. Persze ne szarják le de nem kéne mindig ezen görcsölni mert attól nem lesz jobb és pénz se lesz. Apukám dolgozik, anyámnak egy ideje nincs munkahelye mert nem talál, így itthon van egész nap de mellette főz, takarít, rendbe tartja az udvart meg minden. Nyaralni sose voltunk mert gondolom a pénz nem engedi, néha elmentünk ide-oda de hát az is olyan jó 5-8 éve volt, ráadásul csak egy állatkert, barlang meg ilyenek. Egynapos. Pedig a kaja felét mindig a kutya eszi meg, nem halnánk bele ha párszor nem főzne és akkor még abból is gyűlne össze amiből el tudnánk menni valahová, de olyan helyek is vannak amik tök olcsók vagy egyáltalán nem kell fizetni de úgyis találnak mindenre kifogást.

A következő dolog az, hogy nálunk már 6-7 órakor este van, más meg ilyenkor kezd élni, mi meg már a szobáinkban vagyunk legtöbbször. Járok futni este és félt 10 vagy 10-kor érek haza és nem lehet normálisan zuhanyozni mert kicsi a ház és hallja mindenki. Semmit nem lehet csinálni nagyanyám miatt, ha kicsit hangosabban beszélünk a barátnőmmel (aki pont ezért nem aludhat itt) vagy hangosabban hallgatom a zenét stb, anyám egyből jön, hogy halkítsam le. A boltba is korán reggel, 8 óra körül megy, pedig simán mehetnénk délután vagy este is, főzni is mindig délelőtt főz, ezt is megtehetnénk később de ha már esetleg valahonnan később ér haza vagy valami "elveszi az idejét" és 11 körül vagy délben ér haza akkor már nem is főz, vagy ha van kedve összedob valamit. Nem értem miért... hol van az előírva, hogy mindent le kell tudni délig?! A nap 24 órájában csak pakol és pakol. Elegem van, hogy mindennek mindig centire pontosan ugyanott kell lenni. Jó, legalább nincs kupi de ha a szobámban egy dobozt átrakok a szoba másik sarkába akkor ő azt vissza viszi a "helyére", mondom az ott miért nem jó? Csak. Az íróasztalomról is csak folyamatosan pakol el mindent a fiókba utána meg ha valamiért kihúzza a fiókot az van, hogy úristen, mi van ebbe a fiókba. Nem én pakolok bele. Így tűnnek el dolgaim, hogy állandóan pakol és elfelejti hogy hova és amikor rajtam keresi mondom, hogy ő rakta el de csak mondja a magáét, aztán kiderül, hogy nekem van igazam. Apámmal nem lenne amúgy baj, csak anyám lehúzza meg néha ő is a kifogásokat keresi.

Nekem hiányzik egy kis élet így családon belül de nem lehet megbeszélni mert tudják, hogy mi a helyzet de úgy látszik nem akarnak tenni ellene. Gyakran járok egy barátnőmhöz, ott is szoktam aludni néha és sokkal jobb. Nagyjából azt csinálunk amit akarunk, beszélgethetünk, röhöghetünk egész éjszaka, a szülei is felvannak sokáig, a szüleinek a barátai is ott vannak éjfél utánig meg ilyenek. Mindent akkor csinálnak amikor akarnak vagy amikor eszükbe jut. Nálunk meg olyan szar minden és elegem van ebből. Itthon úgy érzem magam mintha vendégségbe lennék. Mit tegyek?

16/L