Kihasznál a családom! Mit tegyek? Hogyan éljem így túl a nyarat?

Szia

Kitartás!

Ezt a kis időt amíg a suli megvan kibírod utána egy életre elfelejted őket. Tudod a családot nem mi választjuk ,de azt igen ,hogy mikor és mennyit találkozunk.

Tarts ki gondolj arra ,hogy befejezed a sulit és ,ha találsz munkát soha többet nem kell hazamenj max telefonálsz és kész.

És akkor ott marad a szar egy hétig a wc-ben, míg te haza nem érsz? Azért túlzásokba nem kéne esni....

Mennyid van még vissza a suliból? Én biztos leadnám az egyik szakot és dolgoznék, aztán munka mellett levelezőn fejezném be.

Sajnos tényleg nem nagyon tudsz mit tenni, csak tűrni ameddig befejezed a sulit, utána pedig keresni valami munkát.

A szüleid nagyot fognak csalódni a húgodban később, és akkor majd hozzád fognak menni panaszkodni, hogy milyen hálátlan.

Az nem lehet, hogy kipakolsz egy szekrényből, hogy legyen hely a cuccaidnak? Amíg nincsenek otthon a szüleid, addig selejtezz. Úgysem fogják keresni a régi porszívót, ha nem tudnak róla, hogy kidobtad. Ha meg nem tetszik nekik, akkor csináljanak ők helyet.

Ha pedig összebarmolják a munkádat, akkor ne takaríts pár napig. Az rendben, hogy ráérsz megcsinálni, de ha ők semmibe nem nézik a munkádat, akkor minek csináld?

Egy 13 éves lány, pedig ne legyen már ennyire béna. Bár ha a szüleid ilyennek nevelték, akkor milyen is lenne. Ezért írtam, hogy nagyot fognak benne csalódni, nagyon kicsesznek szegény húgoddal.

A családod fizeti az albérleted. Mivel nem tudsz munkát vállalni, őket fizetik az étkeztetésedet, a ruháidat, az utazásaidat.

De szerinted ŐK használnak ki TÉGED.

Gondolom a nagypapa a kora és állapota miatt került hozzátok. Akkor mégis ő vagy a két testvéred lakjon egész héten a nappaliban csak azért, mert te hétvégente otthon vagy?

Kicsit hálátlan vagy. Kiváncsi lennék, hogy mit szólnál, ha anyádék azt mondanák, hogy tiéd lehet az egyik szoba, kapsz új ruhákat, nem kell besegítened a háztartásba, de cserébe elmehetsz dolgozni, mert ők nem adnak egy petákot sem a tanulmányaidhoz!

Tudod, kisanyám, én 23 évesen már 5 éve külön éltem a szüleimtől.

El se tudod képzelni, milyen jó dolgod van.

Egy kanyi vasadba nem kerül, hogy tanulj, eltartanak, fizetik a lakhatásod, a kajád, a ruhád.

Cserébe otthon be kell segíteni.

Majd meg is sajnállak...

Tudod te hány 23 éves nő dolgozik napi 10-12 órát, (hogy éhen ne haljon) ellátja a saját háztartását, (nem besegít otthon!), mellette kisgyereket nevel (sajátot, napi 24 órában, heti hét nap, éjszakázást beleértve), beteg rokont ápol, és levelezőn tanul (súlyos összegekért), hogy előrébb jusson a munkahelyén valaha az életben?

És tudod mi vicces??? Túlélik. Egyáltalán nem sírnak.

Ezt nevezik életnek.

Lelkiekben készülj fel rá.

Kis szerencsével egyszer neked is saját háztartásod, ahol egyedül te takarítasz, főzöl, mosol, vasalsz, és amint kész a felmosás, egy férj, két gyerek, egy kutya meg a postás fogja összetaposni fél percen belül. Csak nem érsz rá még egyszer felmosni, mert rohansz dolgozni.

Senkitől nem kapsz kinőtt ruhát, egyszerűen bemész a boltba, és megveszed. Pénzért. Baromi sok pénzért.

Lesz még, mikor mennél a Balatonra, de nem... mert nincs rá pénzed. Hiába dolgozol.

Sorolhatnám még.

Amíg otthon laksz, eltartanak a szüleid, és tőlük függsz, addig az ő játékszabályai érvényesek.

Igazuk van, felnőtt nő vagy, ha nem tetszik, bármikor költözhetsz.

A siránkozás helyett sokkal jobb lenne, ha pl. rendet tennél a szekrényben, hogy beférjenek a cuccaid, eltennéd az íróasztalodról a nagypapa dolgait, meg hasonlók. Nem kell mindig másokra várni, tenni kell érte, hogy valami jobb legyen.