Kihasznál a családom! Mit tegyek? Hogyan éljem így túl a nyarat?
23 éves lány vagyok. Hét közben az időmet Debrecenben töltöm, ott tanulok az egyetemen. Hétvégéken viszont haza kell járnom a családomhoz Békéscsabára. Kollégiumba nem vettek fel, így albérletben lakom, amit a szüleim fizetnek. Mivel két szakot végzek egyszerre, diákmunkára nem sok időm marad, csak az ösztöndíjam van (kb 15e/hó).
Az otthoni házunk nem kicsi, mégis sokan lakunk benne. Két testvérem van, és nálunk él a nagypapám is, azaz összesen hatan lakunk együtt. Korábban volt saját szobám, de amikor a nagypapám hozzám költözött, neki kellett adjam. Azóta a nappaliban alszom, a szobámba bejárok a cuccaimért, a papám cuccai pedig az íróasztalomon hánykódnak. Sajnos a nappaliból is mindig kizavarnak, hogy ott akarnak TV-zni, tesóm játszani, stb. Nagyon kemény a kanapé is, fél éjszaka nem tudok aludni emiatt. Úgy érzem magam, mint egy átmeneti szálláson, táskából kell öltözködnöm meg hasonlók, mert a szekrényben olyan kacatok vannak (rossz porszívóm régi újságok, stb), amit nem akarnak kidobni, így nincs hova pakolnom sem.
A ruháim a húgomtól öröklöm, aki testalkatra nagyobb nálam. Minden héten kap néhány új ruhát, amit megun, azt nekem adja. Van olyan, hogy 1-2 alkalommal húz csak fel dolgokat aztán már nem kell neki.
Szerettem volna dolgozni a nyáron, de nem engedik, mert nekem otthon kell segítenem, míg a szüleim és a bátyám dolgoznak, nekem kell takarítanom, bevásárolnom és főznöm 6 emberre. Szerettem volna elmenni a Balatonra, de oda sem engednek, pedig 1 hét lett volna az egész.
A szüleim fizetik az albérletet, így ha nem segítek, azzal fenyegetnek, hogy kitesznek az utcára aztán majd éljek meg, amiből tudok.
10 éves voltam, amikor megszületett a húgom. Azután hamar visszament anyu dolgozni, meg a rokonoknál is segíteni kellett sokat, így gyakorlatilag én vigyáztam rá szinte mindig. Irigykedtem sokat a barátaimra, akik 10 évesen játszottak az utcán, nekem mag otthon kellett vigyázni a kistesómra. Ez még a mai napig így van, pedig már 13 éves. Ha ketten vagyunk otthon (most már a nagypapámmal együtt hárman), akkor ő elmehet bárhova, de én nem, mert ha hazajön, akkor fél egyedül, nekem kell adni neki inni, mert tölteni sem tud a pohárba, stb...
Ráadásul hiába teszek bármit, ha felmosok, végigjárják sáros cipővel, s annyit mondanak, ráérek majd újra megcsinálni holnap, stb...
El vagyok keseredve. Hogyan éljem így túl a nyarat?
"15-ös! Matematikus létedre hogy csináltál 5,7-es átlagot?"
Úgy, hogy plusz krediteket vett fel. Idén én is 5,4 lettem.
18-as: ha hírből is ismernéd az egyetemet, akkor tudnád, hogy ott hogy működik az átlagszámítás. Kredittel súlyozott átlagot számolnak, ami így lehet 5-ös felett. Nekem is rendszeresen az volt.
Ösztöndíj: én erre 22.000 Ft-ot kaptam, plusz 23.000 volt a max szoctám (most nem tudom mennyi) annak, aki igazolja, hogy önfenntartó, mivel nagyon jó tanuló voltam és TDK-ztam meg egyéb, köztársasági ösztöndíj, szintén, ha jól emlékszem+ 24.000 körül volt. Ez eddig durván 70.000 ft. Ebből kolesz 10.000 (ha önfenntartó vagy, azonnal felvesznek), tehát maradt 60.000 ft-on egy hónapra megélni. Szerintem az nem kevés. És emellett még vállaltam diákmunkákat, összejött simán a havi 80.000, elég szépen éltem belőle, még félre is raktam,. nyaralásra is jutott. Szóval nekem senki ne mondja, hogy ez lehetetlen.
Nekem hasonló helyzet volt, mint a kérdezőnek. Elmentem másik városba tanulni, hétvégente hazajártam segíteni anyukámnak, mert egyedül nevelt hármunkat. Ahogy kitettem szeptemberben a lábam az ajtón, anyu beköltözött a szobámba, mert addig a nappaliban a kanapén aludt egész életében. Nem voltam rá irigy, nem sajnáltam tőle. Inkább én aludjak hétvégén vagy nyáron a kanapén, mint ő folyton. Nem???? nem is értelek. Fiatal vagy, kibírod. Aztán jött, hogy nem mehetek ki hétvégén a barátaimmal találkozni, mert takarítás stb. van, elvette az ösztöndíjam és a szoctámom, hogyha keresetem van és ő finanszíroz, akkor adjam be. Ezt is természetesnek gondolom. DE!!! nem volt jó így nekem. Így azt mondtam, hogy köszönöm, megtartom minden bevételem és inkább eltartom magam. Így is lett.
Kedves lepontozgató, dühöngő ifjúság. Akkor lehet pampogni, hogy felnőtt ember vagy, azt csinálsz, amit akarsz, ha eltartja magát, és minden szinten felnőttként él. Amíg ez nincs így, alkalmazkodnia kell a szüleihez, mégha nem is tetszik. Gondoljatok bele, hogy még így is mennyi mindent fizetnek, segítenek neki. Hogy a húgod kap új ruhákat? Te nem kaptál 13 évesen? A 15 ezer ösztöndíjad mire megy el? Gondolom bulizásra. Hát vegyél belőle új gatyát. Igaza van annak, aki azt írta, hogy ez egy hisztis tinilány siránkozása, nem pedig egy felnőtt nőé.
Én 24 (lassan 25) éves vagyok: elvégeztem 3 szakot, nemsokára ledoktorálok, van egy fél éves gyerekem, férjem, jobbnál jobb munkáim, önfenntartó vagyok, a szüleink semmit sem segítenek és iszonyatosan boldog vagyok. Kicsit több a gondom is mint neked, nem annyi, hogy mikor kapok új ruhát anyucitól, mert bezzeg a kishúgomnak vesz... nekem is vett, amíg otthon éltem. De nekem így jó, és nem siránkozom itt, hogy jajj, ma is el kell mosogatnom és fel kell porszívóznom, aztán el kell mennem bevásárolni, főznöm kell ebédet, kaját kell külön csinálnom a kisfiamnak, aztán postára kell mennem csekket befizetni és még sorolhatnám. Kicsit gondolkozz el azon, hogy tényleg felnőttként akarsz-e élni, vagy csak siránkozni akarsz, hogy jajj anyuék nem engednek el Balatonra...basszus, valahol ugye érzed, hogy ez szánalmas 23 évesen!?
18-as. A mai egyetemi rendszerben lehet 5,7-es átlagod. :)
Ha több tárgyat veszel fel egy adott félévben, mint elő van írva, akkor fordulhat elő. Egy félév = 30 kredit. Ha felveszel pl. 40 kreditet, és csupa 5-ös vagy, akkor az átlagod kiszámításánál nem 40 kredittel osztanak, hanem 30-cal. Így ebben az esetben 6-os az átlagod.
Utolsó, te nem olvastad el figyelmesen. De, engedik, hogy dolgozzon, csak akkor tartsa is el magát. Szép is, majd ők fizetnek mindent, albérletet, utazást, kaját, tanulmányokat, stb., a "gyerek" meg nehogy segítsen bármiben is, hanem menjen dolgozni bulira meg szórakozásra pénzt keresni. Az meg, ahogy a húgát leírta, nagy valószínűséggel túlzás, de még ha így is van: 1, nem tudhatjuk, hogy a kérdezőhöz 13 évesen hogyan viszonyultak. Mint írtam, valószínűleg ő is kapott új ruhákat, nem kellett takarítania, volt saját szobája, stb . 2, Ha igaz is, a kérdezőnek vele nem kellene foglalkoznia. Ez nem a házimunkákhoz tartozik.
De még egyszer írom: ki tartja vissza a kérdezőt attól, hogyha nem tetszik, akkor elmenjen dolgozni és fentartsa magát. Persze szépen 0%-ot kaptam a válaszomra, hogy hogyan lehet megélni nappali tagozat mellett, de neeeeem, az derogál manapság. Inkább nekünk álljon feljebb, ha a szüleinknél lakva vannak kötelezettségeink 23 évesen. Nevetséges...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!