Kihasznál a családom! Mit tegyek? Hogyan éljem így túl a nyarat?
23 éves lány vagyok. Hét közben az időmet Debrecenben töltöm, ott tanulok az egyetemen. Hétvégéken viszont haza kell járnom a családomhoz Békéscsabára. Kollégiumba nem vettek fel, így albérletben lakom, amit a szüleim fizetnek. Mivel két szakot végzek egyszerre, diákmunkára nem sok időm marad, csak az ösztöndíjam van (kb 15e/hó).
Az otthoni házunk nem kicsi, mégis sokan lakunk benne. Két testvérem van, és nálunk él a nagypapám is, azaz összesen hatan lakunk együtt. Korábban volt saját szobám, de amikor a nagypapám hozzám költözött, neki kellett adjam. Azóta a nappaliban alszom, a szobámba bejárok a cuccaimért, a papám cuccai pedig az íróasztalomon hánykódnak. Sajnos a nappaliból is mindig kizavarnak, hogy ott akarnak TV-zni, tesóm játszani, stb. Nagyon kemény a kanapé is, fél éjszaka nem tudok aludni emiatt. Úgy érzem magam, mint egy átmeneti szálláson, táskából kell öltözködnöm meg hasonlók, mert a szekrényben olyan kacatok vannak (rossz porszívóm régi újságok, stb), amit nem akarnak kidobni, így nincs hova pakolnom sem.
A ruháim a húgomtól öröklöm, aki testalkatra nagyobb nálam. Minden héten kap néhány új ruhát, amit megun, azt nekem adja. Van olyan, hogy 1-2 alkalommal húz csak fel dolgokat aztán már nem kell neki.
Szerettem volna dolgozni a nyáron, de nem engedik, mert nekem otthon kell segítenem, míg a szüleim és a bátyám dolgoznak, nekem kell takarítanom, bevásárolnom és főznöm 6 emberre. Szerettem volna elmenni a Balatonra, de oda sem engednek, pedig 1 hét lett volna az egész.
A szüleim fizetik az albérletet, így ha nem segítek, azzal fenyegetnek, hogy kitesznek az utcára aztán majd éljek meg, amiből tudok.
10 éves voltam, amikor megszületett a húgom. Azután hamar visszament anyu dolgozni, meg a rokonoknál is segíteni kellett sokat, így gyakorlatilag én vigyáztam rá szinte mindig. Irigykedtem sokat a barátaimra, akik 10 évesen játszottak az utcán, nekem mag otthon kellett vigyázni a kistesómra. Ez még a mai napig így van, pedig már 13 éves. Ha ketten vagyunk otthon (most már a nagypapámmal együtt hárman), akkor ő elmehet bárhova, de én nem, mert ha hazajön, akkor fél egyedül, nekem kell adni neki inni, mert tölteni sem tud a pohárba, stb...
Ráadásul hiába teszek bármit, ha felmosok, végigjárják sáros cipővel, s annyit mondanak, ráérek majd újra megcsinálni holnap, stb...
El vagyok keseredve. Hogyan éljem így túl a nyarat?
válasza:
válasza:Tényleg félre értelmeztétek a kérdezőt!
Szóval:
-2 szakot végez egyszerre az egyetemen
- haza KELL jönnie 7 végénte (nem értem miért, ha már albit fizet, valószínűleg a háztartásba besegíteni, ha maradhatna gondolom vállalni munkát)
- nappaliban alszik.. ez oké így 2 éjszakára.. de egész nyáron? Amúgy ha kicsit el akarni vonulni kizavarják onnan is hogy tvzni akarnak.
-nyáron el akar menni dolgozni, hogy valamennyi pénze legyen, DE azt mondták a szülei, nem mehet otthon végezze a házimunkát mert a fiú tesója, meg a szülei dolgoznak.Ha elmegy dolgozni a nyáron azzal zsarolják, hogy akkor nem fizetik majd ha suli lesz, az albérletét. annyi pénz meg nem fog bejönni neki 3 hónap alatt, hogy üsse a következő évi albérletét! Ezért van így megijedve és elkeseredve!
-középső gyerek.. a nagy már"nagy" és férfi mindenhez, a kicsi meg még "kicsi" holott nem az, így szinte rá marad minden. A fiú gondolom mivel keres, a pénz nagy részét magára költheti, ő pl el bír majd menni nyaralni, mert DOLGOZÓ ember, a kicsi is elmehet, akár táborba mert ő meg még koránál fogva nem dolgozhat. De ez a szegény lány hiába keresné meg a rávalót, ő nem mehet a balatonhoz, mert otthon kell ellátnia a háztartást... ő szerintem erre értette, hogy oda sem engedik el, az egész nyárból egy 7 re pedig volna rá anyagi lehetőségük ( a kicsi elég gyakran kap pl ruhákat)
Szerintem nagyon el lett ott ő otthon nyomva, ráhagyták a kicsit 2-3 éves kora körül, neki rá kellett vigyázni még a kortársai kint játszottak. A mai napig neki kell kell a ma már 13 éves "nagylány" hugára felügyelni, holott neki már 11 évesen kellett egy kisbabára
Sokan írják, hogy menjen dolgozni, más is ezt csinálta stb.. és hogy 23 évesen miért ilyen kislányos , azért mert így kezlik. Ennyi idősen nem nézik annyira felnőttnek hogy önállóan boldogulni, másrészt annyira már nagy hogy kiszolgáljon otthon mindenkit!
válasza: válasza:Más is van aki megérti a problémát kedves 16-os!:)
Csak nekem már nem volt kedvem hozzászólni sem, mert sajna itt az a mentalitás, hogyha valakinek van valami problémája, akkor páran rátámadnak, hogy lám nekik milyen szar volt, mégis ember lett belőlük, és nehogymár a másiknak sírjon a szája. Földbe döngölni azt aki amúgy is a földön van, rúgni bele párat... Biztos van aki ettől jobbnak érzi magát, de én nem értem, hogy mire jó ez. Írta itt valaki, hogy hamar elköltözött, most a doktorijára készül, stb. És akkor mi van? Segített ez az infó a kérdezőn? Erősen kétlem. Örüljön neki, hogy ő ilyen kemény csaj, de nagyon kár ezért a másikat fikázni.
Igen, a kérdező egy tipikus középső gyerek. Miért nem áll a sarkára? Gondolom mert túlságosan tisztelet-, és kötelességtudó, és mert egész életében el volt nyomva. Lehet, hogy más 23 éves korára már felnőtt, de ő még nem az, köszönhető a lekezelő bánásmódnak.
De nincs már kedvem ilyeneken vitatkozni, mert úgyis annak van igaza, akinek szar élete volt, stb. Az hogy segítsenek a kérdezőn?! Ugyan már, inkább megmagyarázzák milyen király élete van, hogy kinyalhatja a családja seggét, és azok mégis semmibe veszik. Na mindegy, pontozzatok csak le engem is!
5-ös voltam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!