Hogyan állhatok talpra? Mennyi idő kell, míg feldolgozza a családom?

Biztos nem fog tetszeni amit írok, de az öngyilkosság egy elég önző dolog. Gondolom, hogy a családod most azt érzi, hogy nem elég fontosak neked, nem értek annyit neked, hogy "itt tartsanak" az életben. Emiatt dühösek is lehetnek rád, haragszanak, ugyanakkor persze örülnek is, hogy nem sikerült.

Mindenképpen beszélned kellene velük erről. Mondd el, hogy megbántad, hogy fájdalmat okoztál nekik. Beszélgessetek erről, mert ha hidegek veled, akkor neked nem lesz jobb, hiába a pszichológus. Én megértem a családodat, mert nagyon frusztráló lehet ez, hogy majdnem elvesztettek téged, ráadásul így. Lehet, hogy nem is tudtak róla, hogy ekkora nagy a probléma, szóval még vádolhatják is magukat.

Neked is nagyon rossz lehet, mert nem örülsz annak, hogy mégsem sikerült, legfeljebb a családodra való tekintettel nem próbálod meg újra.

Valami motivációt jó lenne találnod. Nem tudom hány éves vagy, mivel foglalkozol, milyen nemű vagy, így konkrétumot sem tudok írni. Jó lenne valamiben vigaszt találni.

Ami jót tehet és nagyon egyszerű az a mozgás. Lefárasztja a tested, koncentrációt és kitartást igényel, és addig sem agyalsz. Zene, tánc, ezek is nagyon jók. Attól függ, hogy mit szeretsz, mi érdekel. Ha nem is érdekel, legalább próbáld ki.

Ajánlok egy könyvet. Istenről szól, de másképp mint ahogy a vallásban, szóval ha nem vagy vallásos, akkor nagyon ajánlom, nekem sokat segített, amikor nehéz időszakban voltam.

William P.Young: A viskó

Még annyit, hogy senki nem fog tudni téged talpra állítani, neked kell talpra állni. A családoddal mindenképp beszéld meg a történteket, anyukádnak is ki kellene adni magából a keserűséget.

És fizikailag fáraszd le magad, az nagyon jót tud tenni a léleknek.

Kitartás! :)

Folyamatosan azt írod, hogy te...Nem volt párkapcsolatod, nem volt siker élményed, nem volt ez, nem volt az.

Szerintem szedd össze magad, és próbálj egy olyan hobbiba bele vágni, ami érdekel is téged, ami örömet okoz. ( Pl zene hallgatás, tánc, bármi, csak kikapcsoljon téged, és jobb kedved legyen, akár szerezz be egy állatot).

A családod neheztel rád, hiszen egy öngyilkosság egy önző dolog, amikor nem törődsz senkivel,csak magaddal, és inkább választod a gyenge lehetőséget, mert az öngyilkosság nem megoldás.

Hogy meddig fognak neheztelni rád? Szerintem örökké, hiszen mindig úgy lesznek vele, hogy nem látták régebben rajtad, megpróbáltad, nem jött össze. Ki tudja, hogy legközelebb mikor fordul meg a fejedbe megint, és ez miatt bizalmatlanok is lehetnek veled szembe.

Talán próbálj meg beszélgetni velük, hogy ha gond van, akkor velük beszéld meg, vagy az egyikükkel, és nyomatékosítsd, hogy ha legközelebb is össze csapnak a fejed felett a hullámok, akkor nem gondolsz ilyenekre, hanem segítséget kérsz tőlük, hogy segítsenek tanácsokkal, vagy amivel tudnak. Lássák, hogy tenni akarsz a depresszió ellen, mert most csak egy élő halottat látnak( ahogy fogalmazol) és aggódnak( jogosan).

Ki szeretné az ismerősét élőhalottként látni, aki nemolyan rég depresszió miatt meg akarta ölni magát? Te sem örülnél, ha az egyik családtagod ugyan ezen menne át úgy, hogy te nem segítesz neki, csak azt látod, hogy úgy viselkedik mint egy vegetáló növény, zombiként.

Szia!

Sajnálom, ami Veled történt, egyetértek abban a többiekkel, hogy talán megoldás lehet az, ha keresel valami elfoglaltságot, ami leköti a figyelmed, legalább addig sem gondolkodsz. (bár írtad, hogy van hobbid, de azonkívül kereshetsz mást is)

A családod hozzáállását is meg lehet érteni, ha nem hangoztattad otthon a szándékodat váratlanul érte őket a dolog. De én ilyenkor azt mondom, hogy oké mondhatják, hogy önző dolog volt a részedről, de az nem önző dolog, hogy "muszájból" kell élned, kvázi akaratod ellenére?

Ezt csak azért írom, mert ne vedd azt a terhet a válladra, hogy őrlöd amiatt magad belülről, hogy a családod mikor dolgozza fel a tetted.

Neked most az a dolgod, hogy saját magad rángasd ki ebből a helyzetből. Sok sikert! 22/L

Mindenki ugyanúgy szenved mint te, csak ők ezt nem fogják fel tragédiának. Mindenki árral szemben úszik, senki sem sétál a parton, viszont ezen a mondatodon látszik, hogy te tudat alatt kivételesnek tartod magad és szenvedni szeretnél, de ezt soha sem fogod belátni, ezért van szükséged valakire, aki ezt a gondolatmenetet átprogramozza benned.

Ha úgy érzed, hogy a családod nem szeret, akkor ne ott keresd a szeretetet. Keress barátokat, kihívásokat, amitől utána jobban érzed magad. Egyébként nem hiszem, hogy nem szeret a családod. Legfeljebb csak nem úgy működnek, ahogy te azt elvárod tőlük. Próbáld meg beleélni magad az ő helyzetükbe.

Off: Látom megint garázdálkodnak itt lepontozók. Ha lehet fogjunk össze, én most mindekit FELPONTOZOK!

Kérdező! Én sem vagyok vallásos, ennek tudatában ajánlottam a könyvet. Ha a családoddal nem tudsz lelkizni, akkor miért nem próbálod meg a pszichológusnak őszintén elmondani a dolgokat? Mit veszthetsz?

1-es