Miért ilyen szemetek a szüleim? Bőv. Lent!

Sokan vannak így. Nem könnyű ezt elviselni, és sokan csődbe mennek miatta. Sokan írják ezeken az oldalakon is, hogy "mit tegyek, nincs önbizalmam". Te legalább látod, hogy ezért nincs, mert a szüleid elégedetlenek veled.

Egyik,kérdés, hogy miért elégedetlenek veled. Biztosítlak, nem benned van a hiba. Ez az elégedetlenség valójában önmagukkal van, magukkal elégedetlenek, és ezáltal mindennel, ami tőlük származik, vagyis a gyerekükkel. Szeretnék, ha olyan lennél, mint a barátaik gyereke, miért?, azok se jobbak, hanem azok a másé! A szomszéd kertje mindig zöldebb...stb.

Másik kérdés:mit tehetsz?

Leggyorsabb, ha ELSZABADÍTOD magadat a szüleid véleményétől. Durván hangzik, de már elég nagy vagy, megérted, hogy ennek így kell lennie. Te magad értékeld magadat. Ha olyanokat kezdenek mondani, amit nem szívesen hallgatsz, mond hogy, bocs anyu, most tanulnom kell. És nincs vita. Arra ügyelj, hogy veszekedés, durva beszéd ne jöjjön ki a szádon ellenük. Ezt úgy éred el, hogy a gondolataidban FELMENTÉST adsz nekik, "szegények,ők is a szüleiktől tanulták, nem tehetnek róla, nekik is rossz lehet, hogy elégedetlenek magukkal" stb. Valószínüleg nem értenék, ha ezt elmagyaráznád nekik, úgy hogy jobb ha csak magaddal beszéled meg. Egyszer talán majd eljön az ideje, hogy velük is. De most te magadat alakítsd, tanulj meg önmagad lenni. Úgy értem, ne szülők, vagy bárki elvárása szerint, hanem te magad. Ehhez kell egy tudatosság. Hogy ne kívánd, hogy dícsérjen más, hanem te dícsérd meg magad, és ez legyen elég neked.

Pl.egy dal szerint elvárják valakitől, hogy repüljön mint a sas, vagy fusson mint az őz, vagy legyen óriási és erős mint... De most már nem lesz más, csak önmaga. Ez fogja adni a belső békét.

Ez egy picit durva!

Nem tudsz elköltözni a mamádhoz vagy egy ismerősödhöz? Vagy menj bentlakásos iskolába! Ne hagyd, hogy a szüleid ezt tegyék veled.

18.19-es vagyok :) És nem PONT 14 évesen voltam ilyen, akkor kezdődött. Sztem egy kamasz nem 14 évesen kamasz csak. Igen, 18 évesen is utáltam, hogy igencsak megköveteltek tőlem dolgokat, holott szerintem mindent kihoztam magamból (Mint kiderült, a közelében sem voltam a "mindennek", csak azt hittem) És én egy 18 éves emberkét még nem neveznék felnőttnek, csak mert jogilag már szavazhat. Ha annyira felnőtt lenne, akkor meg tudná oldani a problémát, és el tudna költözni, és nem csak hajtogatni, hogy "Nem költözhetek el"...

Ezzel nem ellene akarok beszélni, mert a szülők is követhetnek el hibákat, sőt el is követnek. Az én szüleim is veszekedtek, és én ittam meg a levét. De nem biztos, hogy MINDEN az ő hibájuk. Ehhez a másik oldalt is ismerni kellene.

És csak ötletet adtam, hogy aki AKARJA, az meg tudja oldani. Nem lehetetlen, ha már volt rá példa. Lehet érte utálni, és lepontozni.

19.19:már ne is haragudj,de az,hogy 6 iskolát megjártál és nincs érettségid,az egyedül a Te hibád.

Sokezren leérettségiznek piszok rossz családi körülmények között,nem beszélve,aki a diplomát is megszerzi.De 19 évesen

gimi 3.osztályába járni!Na ez nem semmi.

Kérdező:Ha nemsokára itt az érettségi,akkor tanulj(bár hozzáteszem én az érettségi szünet utolsó hetében álltam neki:-))Viszont még mindig jobb,mint nyavajogni.

Ha a szüleid szemetek,akkor miért mászkálsz a nyakukra,ha hazaérsz a suliból tedd be magad után a szobád ajtaját,aztán kész.

Nem azért,de 18 éves vagy,milyen bánásmódot akarsz?Felnőttél,nem futhatsz minden piszlicsáré dologgal a szüleidhez.Ha nagyon magad alatt vagy,menj el pszichológudhoz.

Szerintem teli vagy vélt sérelmekkel.Mi az hogy többet törődtek mások gyermekeivel?Téged bezártak,őket meg elvitték nyaralni,kirándulni,vagy ha beteg voltál nem foglalkoztak veled,a más gyerekét meg orvoshoz cipelték?

Esetleg a Te születésnapod elfelejtették,a más gyerekének saját kezüleg sütött tortát?

Te egyáltalán tudod ,hogy mit akarsz,egyáltalán reálisak-e az elvárásaid?

Komolyan ,fordulj dokihoz,mert ez a "mindenki szemét velem"felfogás rosszabbhoz is vezethet!

Igaza van a hozzászólónak, én 14-től kb. 20 éves koromig (míg otthon laktam gondoltam úgy, hogy milyen "szemetek a szüleim, utálom őket, ők is engem". Aztán felnőttem...

Te még nem vagy felnőtt és nem igazán érted, hogy mit miért tesznek.

Ha majd TÉNYLEG felnőtt leszel, meg fogod érteni, csak akkor már nem laksz majd otthon, saját gyereked lesz és nem fogsz elmenni hozzájuk, hogy "már mindent értek és köszönöm". Én se teszem, pedig már mindent értek és köszönöm nekik, hogy így neveltek. És én is így fogom a gyeekeimet nevelni.

Mondjuk az valóban jobb lenne, ha meg tudnátok egymással értelmesen beszélni, hogy mi és miért történik úgy, ahogy ők szeretnék, mi a magyarázat rá, de erre szerintem az összes szülő képtelen...

Én megpróbálok emlékezni, milyen rossz volt az érzés és ha akkorák lesznek a gyerekeim, akkor elmagyarázni nekik, hogy miért gondolom, hogy ez így helyes és miért nem engedem, amit nem engedek és miért erőltetem, amit erőltetek. És miért nem dícsérem halálra (csak egy kicsit), ha mindig 5-öst hoz haza, és miért vagyok mindig elégedetlen vele. Remélem, ők majd akkor megértik és nem kell rá 5-10 évet várnom...

Úgyhogy ennél jobb tanács nincs: próbálj hallgatni rájuk, mert oka van annak, amit el szeretnének érni nálad. Próbáld nem utálni őket, mert becsületben nevelnek téged.

És ha NAGYON nem tudod a helyzetet elviselni, akkor bárhol vagy, menj fel Pestre albérletbe, tanuj ott, vállaj mellette munkát és tartsd el magad. Akkor majd rájössz, milyen jó volt a szüleiddel...

És ne mondd, hogy nem tudsz elköltözni, mert ha AKARNÁL, ha tényleg elviselhetetlen lenne otthon, már nem lennél ott.