Nagyon gáz, ha nem tudok főzni? 18L

Nem nagyon gáz, de ha téged zavar, akkor vegyél egy olyan szakácskönyvet, ami kezdőknek készült (esetleg férfiaknak), és amiben benne vannak a kedvenc ételeid.

A főzés nem egzakt tudomány, és mindenki ízlésvilága más, ráadásul folyamatosan változik.

Én az a fajta ember vagyok, aki szeret kísérletezgetni, főleg neten olvasott receptekkel, ezért hetente 2x kipróbálok valami újat, és néha nem lesz jó ízű, de ez nem lomboz le soha :)

Nem nagyon érdekel a mások véleménye. A férjemnek pl semmi nem elég édes, és minden túl sós. Szerintem másmilyen az ízérzékünk, de nekem fontos, hogy élvezzem azt amit csinálok, és legyen benne egy kis izgalom is.

Az együtt főzéssel az a gond, hogy mindketten mást szeretünk, ezért inkább úgy csináljuk, hogy néha ő főz, néha én, és nem szólunk bele mit csinál a másik. És a végeredménnyel kapcsolatban kíméletesen vagyunk őszinték :)

Azért néha megcsinálom a kedvenc sütijét, mert ahhoz ő nem ért, meg egy jó süti kigyógyítja minden betegségből és boldoggá teszi.

Szóval az együtt főzés szerintem max úgy működik, hogy az egyik fél mondjuk krumplit pucol, meg szeletel, előkészíti az alapanyagokat, míg a másik elkezdi pirítani a hagymát, főz és fűszerez. De a közösen fűszerezés gyakran vezet balesethez (pl mindketten megborsozzák, megcsilizik, megsózzák... :))), már volt ilyen.

Azért annyira vicces itt néhány válasz,komolyan,akik már az oviban is főztek kb...Én 18 évesen megkérdeztem a kolis társamtól,h kell használni a mosógépet(mentségemre legyen forgótárcsás volt,lövésem nem volt,h működik),aztán 20 évesen meg összeköltöztem a párommal,és elkezdett érdekelni,és szívesen főztem magunkra..

Nemrég olvastam valahol,h "aki olvasni tud,az főzni is tud"...Sosem értem ezeket a "nem tudok főzni"szövegeket..Ha előveszel egy szakácskönyvet minden le van írva,van,h nem sikerül majd elsőre,na és?megpróbálod újra...Nem kell félni tőle,nem boszorkányság..

Nem gáz egyáltalán. :) Én 18 évesen max sütiket csináltam, egyszerűbb piskótákat, ilyesmi. Nálunk egyébként apum volt a nagy szakács, ő tanított pár dologra, így visszagondolva sajnálom, hogy nem taníttattam ki magam teljesen vele, míg élt.

No de én kb. 20-21 évesen veselkedtem neki igazán a főzésnek, kényszerből, természetesen. Akkor is apumat sokszor felhívtam még, hogy-s-mint, nagyon ledöbbentő volt, mennyi minden nem tiszta (azért még most is van ilyen :)).

Szóval most is sok mindennel még kísérletezek. Munkahelyen nálam 5 évvel fiatalabbak olyan háziasszonyok, hogy csak lesek. Én meg bolognait is csak pár hónapja csináltam először (mondjuk fene jó lett). Most ott vagyok hogy imádok kísérletezni, pl mediterrán, indiai, török, amerikai kajákkal. Szerencsére párom is ilyen, szuperül meg tud főzni pár dolgot – ő is velem tanulta meg, anyuja el sem hiszi :)

A lustaságról meg: valóban időigényes a dolog, van, aki megszereti egy idő után és nem teher, van, akinek meg az. Jó ötlet nagyobb adagot csinálni, hisz időben ugyanannyi vagy csak kicsivel több, de nem mindegy hogy 1 vagy 2 adag vacsi jön ki belőle. :)

Ráadásul arról nem is beszélve, ha ketten vagytok, sokkal gazdaságosabb főzni, mint bemenni a Mekibe pl.

Egyszóval nyugi, nem vagy elkésve semmivel!

L/25

Minap tettem fel ezt a kérdést anyámnak.

Azt válaszolta, hogy ráérek majd főzőcskézni mikor már nem élek itthon.

Szerintem nem gáz, és úgy hiszem, hogy megtudom(tudjuk) majd tanulni, ha tényleg rá leszünk szorulva. 18/L

Nem gáz. Oké, régen egy lánynak alap volt, de ma már rég nem az.

Én azért nem tanultam meg otthon, mert anyukám pocsékul főz, de legalább még pocsékabbul tanít. Például első alkalommal közölte, h oké, akkor most rántsam be a kaját. Én meg csak lestem, hogy mit csináljak? És főleg hogy?

Aztán kollégista lettem, kaptunk kaját, konyha meg nem volt, amit használhattunk volna, nem főztem.

Aztán kiköltöztem albérletbe, tök jól elvoltam instant kajákon, hideg kaján, 2-3 naponta elmentem valahová enni főtt ételt.

Aztán összeköltöztem a barátommal. Na akkor kezdtem el főzni, majdnem húszévesen. Eleinte egyszerűbb kajákat, sok félkész alapanyagból, aztán szép fokozatosan megtanultam. Egyébként nem is sok kaját rontottam el, bár olyanokkal kezdtem persze hogy bolognai üveges szósszal (ehhez csak tésztát kell főzni meg sajtot reszelni), stb.

Mindamellett amikor később az anyagi lehetőségeink lehetővé tették, az első dolog, amiről lemondtam, az pont a főzés volt. Teljesen értelmetlen minden nap egy-két órát a konyhában szobrozni, amikor ennyi idő alatt a futár háromszor is kihozza a a bécsi szeletet.

Ettől függetlenül persze nem baj, ha tud az ember főzni. De nem kell túlmisztifikálni. Teljesen mindegy, mikor tanulod meg. És ne aggódj, meg fogod tanulni. Főzni - valamilyen szinten - minden hülye tud. Tényleg.