Most akkor költözzek oda vagy mi legyen?

Azok a fránya igények :)))

Egy "barátom" jut rólad eszembe, akivel egy buliban ismerkedtem meg. Kinn voltam külföldön, így csak írogattunk sokáig. Egyszer írtam neki, hogy vettem kocsit, úgy örülök neki. Majd eljött az új találkozás napja. Meghívott hozzá. Megbeszéltünk egy helyet, hol fogunk találkozni. Egyből kiakadt, hogy "jaj, Te nem új kocsit vettél?" Kissé megbántódtam, mert a használt kocsiért is 1mill. 200 ezret adtam, és igazából büszke is voltam rá, hogy meg tudtam venni. Viszont mikor oda értünk hozzá, egy lepukkant házban lakott, fával fűtött kandallóban, nem volt központi fűtés sem. A fürdőben penészes falak, kosz, mocsok mindenhol. Majd kiderült, hogy az anyjából él. Na, és egy ilyen fikázta a kocsimat (neki nincs kocsija se), fikázta, hogy "csak 44 m2-es a lakásod?" Hát, igen, de gyönyörű, felújított, új bútor, új ablakok. Az i-re a pontot az tette fel, hogy a nagy igényei ellenére is anyjából él, akinek van saját kis boltja, és maga is küszködik. Hát, ő nem ül be az én "sz@r" kocsimba, ő nem költözne egy 44 m2-es "lyukba". Gyorsan szakítottam is vele, még mielőtt elkezdődött volna köztünk valami.