Mit tegyek, ha a barátnőm nem gondol a jövőre hosszabb távon és nem tudunk eleget félre tenni a fontos dolgokra?
Nagyon sokat tettem már érte, hogy átláthassa a pénzügyi filozófiámat. Alapvetően azt vallom, hogy a pénzt nem érzelmekkel, hanem logikával kell kezelni, ami alapvetően arra épül, hogy nem kell mindent megvenni, amit most megkívánunk, hanem a jövőre gondolva bizony amit kell, azt félre kell tenni (de nem a végletekig kell garasoskodni). Adtam a kezébe könyveket, a dologhoz sokkal jobban értő barátomat is megkértem, hogy beszélgessen vele, blogokat linkeltem neki, de nem érti meg, hogy a jövőre a jelenben kell félre tenni.
Ketten együtt 500 ezer forintot keresünk és úgy gondolom hogy ebből reális lenne, ha 300 ezret eltennénk és 200-ból élnénk és fizetnénk mindent.
Nem érti, hogy nekünk már bőven nem lesz olyan magas állami nyugdíjunk, mint a most nyugdíjba menőknek, ezért a nyugdíjunk 90%-a abból fog állni, amit mi tettünk félre magunknak évtizedek alatt.
Nem érti, hogy a gyerekeknek (mert szeretnénk kettőt-hármat-négyet) nem diákhitelt kellene felvenni 18 éves korukban, hanem kellene legyen fejenként mai értéken néhány millió forint rájuk, amiből a tanulásukat finanszírozhatnánk.
Nem érti, hogy nem akkor kellene majd autóra vagy házra/lakásra hitelt felvenni, amikor venni szeretnénk, hanem hosszú távon spórolhatunk azon pár milliót (vagy háznál tízmilliót), ha a banknak nem kamatot fizetünk, hanem zsebből fizethetünk mindent.
A kapcsolaton belül sem igazán hiszem, hogy hiányt szenvedne, havi szinten meglepem valamivel, ruhákra női szinten költ (tehát többet, mint én), az egészséges életmódra való étkezéshez és testedzéshez szükséges kiadásokkal sem spórolunk, így 200 ezerből elvileg kijöhetnénk és ezzel együtt évente 3,6 millió forintot (kamatot, hozamot nem hozzáadva) tehetnénk félre.
Ha már idézgetsz, akkor olvasd el, még egyszer, amit írtam! Mind a 3 gyerekemnek van számlája, megtakarítása. Amit majd arra költ, amire akar. Van, amikor nagyobb összeg kerül rájuk, van, amikor kevesebb. Nem számolgatom, mennyi lesz rajta 10-20 év múlva.
Az meg, hogy mennyire megfontolt egy szülő, az nem az anyagiakon múlik. A "jó szülőség" meg pláne nem.
Bocsesz, közben végigolvastam az egészet.
Hát... akár pénzügyes vagy, akár nem, eleve ilyen a gondolkodásod, tehát FELELŐS férfi lettél. De mivel értesz hozzá, érdemes ezzel foglalkoznod, és erről a barátnővel beszélned. Ahogy érzem, nem kattogsz ezen a dolgon, hanem egyszerűen józan és élhető módon akarod meggátolni, hogy szétússzon a pénz. Ez a helyes. Amit itt többek kifogásolnak, hogy ez nekik élhetetlen, ezzel nincs semmi gond, mert a tőzsde, a bankszektor, a kereskedelem, a pszichológia,a vallás belőlük él.
Ha én nő lennék, csakis ilyen gondolkodású férfival állnék össze. Lehet, hogy havi tízezret, vagy egymilliót akar finoman félretenni, de legalább tudatosan készül a családfenntartó, vezető szerepre. Mint ahogy olyan nőt vettem el, aki nem szórja el a pénzünket, hanem takarékos, beosztó, nálunk én vagyok, aki a lazábbat képviseli.
Amit magam hozzátennék (nem a hozzászólóknak, hanem neked), hogy nem biztos, hogy számszerűsíteni kell a félretételt. Van, aki szereti ezt és élvezi, de más tényleg kiborulhat a számok kényszerétől. Ha maga a vásárlásokra való gondolás változik (tévécsere, gépcsere feleslegessége), az szerintem üdvösebb egyelőre. Ma ugyanis ez megy: megjutalmazom magam (a kemény munkámért megérdemlem) sminkkészlettel, új lapossal, utazással, bulival, és szabadnak és menőnek érezhetem magam. De ha nem jutalmazom meg magam ezekkel, akkor ezeknek az ára máris ott van a bankszámlán. Hoppá! Én sokkal ügyesebb vagyok:) Megvehettem volna, de az ára, ami a számlán már ott van, sokkal jobb! Mert az az erős érzés, hogy vettem mindig valamit, a következő napon elmúlik. De hogy BÁRMIKOR MEGVEHETEM, az állandó!
Én ezt a sanyarú múltamból is írom, sose tudtam félretenni, de most együtt tudunk, és rengeteget megspórolunk azon is, hogy okosan és jókor vásárolunk. Autót is csakis úgy vettünk, amikor kifogtuk a tuti vételt, de akkor azonnal ott volt a lé:)
Sajnálom, hogy nem lehetünk barátok:) Meg fel se ismernél, mert munkásruhában megyek a családdal a tecsóba:)
ha így gondolkodna a legtöbb magyar család, akkor most nem rína mindenki azon, h válság van, meg felment a törlesztőm meg nincs pénz semmire.
hogy az asszonyka is kicsit szabadnak érezhesse magát, legyen neki egy kis luxusra elverhető pénze, de legyen szigorú félretevés is emellett. lesznek apró örömök és lesznek nagy célok is, amik megvalósulhatnak.
Ha valakit érdekelnek a fejlemények:
Megbeszéltük a dolgokat. A 250 ezer úgy ahogy, elég lesz a célokra. Majd ha nő a fizetés, a megtakarítást is lehet növelni. 200 ezerből ugyanúgy megélünk (a magyarok az 1 milliárd legjobban élő emberek közt vannak, máshol családok élnek havi 100 dollárból, emberek napi 2 dollárból), mint eddig és még ő kap 50 ezret, amit elverhet vagy gyűjthet pár hónapig nagyobb dolgokra. Meg eladunk a kacatjaiból, illetve a nem kellő dolgokból.
A konklúzió még annyi, hogy vele lehet a legjobban egyezkedni. A korábbi pár komolyabb kapcsolatomban már mondtam, hogy bejött a hölgyeknek a hosszú távra tervező pénzügyi gondolkodásom, de amikor ezt a gyakorlatba ültettük volna a közös stabil jövő érdekében, nem óhajtottak visszavenni a fogyasztásból és a majdhogynem fizetéstől fizetésig való élésből. Szóval a mezőnyt ilyen szempontból vizsgálva a barátnőm (hamarosan menyasszony) abszolút főnyeremény. Ha meg általánosságban tekintek rá, akkor férfi szemmel teljesen, mindenben az.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!