Mit tegyek, ha a barátnőm nem gondol a jövőre hosszabb távon és nem tudunk eleget félre tenni a fontos dolgokra?

19-es válaszadó:

Valóban igazad van, de mégsem, a jó értelemben.

Ebben az országban valóban nehéz tervezni hosszú távra. Gondoljunk a 20. századra: 3 rendszerváltás volt és 3 fajta pénzt használtunk.

Én is azt mondom a mai ismerőseimnek is, hogy ne nyissanak Önkéntes Nyugdíjpénztári, vagy Nyugdíj Előtakarékossági Számlát (NYESZ), csak ha kevesebb, mint 6-10 év van a nyugdíjukig, hiszen azt is rengetegszer megváltoztathatják. Ilyen szempontból hatalmas a jogbizonytalanság.

De annak, amitől félünk, van ellenszere, amit pedig diverzifikációnak hívnak. Így képzeld el nagyon lesarkítva, nagy számokkal hogy még jobban átjöjjön:

Van 100 millió forintod:

-10 millió van a bankban

-10 millió van amerikai részvényekben

-10 millió van magyar állampapírban

-10 millió amerikai és német állampapírban (meg még kiegészíthetjük japánnal, ausztrállal, norvéggal, stb.-vel)

-20 millióból van 2 lakásod Budapesten

-5 milliód van otthon készpénzben, a fele dollárban, a fele euróban

-5 milliód van aranyban, mondjuk egy banki páncélszekrényben (vagy részben otthon)

Tehát ahhoz, hogy mindenedet elveszítsd, be kell csődölnie a magyar, a német és az amerikai államnak (meg még jó pár másnak is), csődbe kell mennie az amerikai cégeknek, amikben a részvényeid vannak, meg kell semmisülnie az ingatlanjaidnak és az otthonodnak, ahol a pénzed/aranyad van és természetesen a bankodnak is csődöt kell jelentenie, illetve a banki széfednek is államosítódnia kell, vagy meg kell semmisülnie.

Erre valljuk be, elég kicsi az esély.

Tehát a 20, 50, 100 évvel ezelőtti ember így nem védekezhetett, de a mai ember (még a kisember is) megteheti. Tehát most már érdemes gyűjtögetni, mert ha az ember kellően szétosztja, akkor az egész nem veszhet el. 18 éves koromban is a kis néhány százezer forintom 3-4 helyre volt már szétszórva.

21-es válaszoló:

Az inflációt így kell kivédeni: Ha most elteszek 20 000-et gyerekre és jövő ilyenkor megnézem, hogy az infláció 5% volt, akkor a jövő évben 21 000-et teszek el (20 000 * 1,05 = 21 000). A fizetések is követik az inflációt nagyjából (nézz meg egy mostani, egy 10 és egy 20 évvel ezelőtti ugyanolyan fizetést) így még csak arról sincs szó, hogy később arányaiban többet kellene eltenni és kevesebbet lehet költeni.

Még ide tartozik: Nem véletlenül írtam többször is a korábbi válaszaimban, hogy "mai áron", "mai értéken". Tudom, hogy a pénz később nominálisan több lesz, de nagyjából ugyanennyit fog érni (tehát ma 100 ezer a fizetés és 100 forint a kenyér, 10 év múlva 200 ezer lesz a fizetés és 200 forint a kenyér) (ez megint csak gagyi példa, hogy értsétek mire gondolok)

Gyerekre persze hogy elkezdek. Nem ismerlek egyáltalán, nem tudom hogy milyen körülmények között nőttél fel, de magamról tudom, hogy nagyon örültem volna, ha a szüleimnek van miből finanszírozni a tanulmányaimat és nem hitelből és diákmunkákból kellett volna elvégeznem az egyetemet. A szüleim is azt hitték, hogy a valamivel átlag feletti (mai áron mondjuk 150-150 ezres) fizetésükből bőven járathatnak egyetemre, de gimnazista koromban mindkettejüket elbocsátották és azóta is fizikai munkát végeznek (csak érettségijük volt) így majdnem meghiúsult a jelenlegi életem.

25:

Én is imádom élvezni az életet, csak a jövőre is gondolok. Járunk nyaralni is és leírtam hogy a lehetőségeken belül mindent megadunk egymásnak és magunknak. Mondom, ha 1 misit keresnénk, akkor 700-ból élvezném az életet és 300-at raknánk el ugyanúgy. Így viszont hogy csak ennyi (magamhoz mérve, nem másokhoz), 200-ból élvezzük és 300-at teszünk el ugyanúgy.

Ha elcsap a busz, akkor van életbiztosításom, amiért havi 2000-et fizetek, de cserébe a kedvezményezett 8 millió forintot kap.

Hidd el, hogy többségében az embereket nem csapja el a busz. Az emberek 75-80%-a bőven megéri az idős korát, akár mennyire is nem szeret a jövőre gondolni.

26:

A néplélek szeret így tekinteni rá és rövid távon igazság van abban, amit mondasz. Például az utóbbi években is aránytalanul nagy mértékben nőttek az árak, míg a fizetések nem igazodtak hozzá.

De ezek hosszabb távon (megint csak a hosszú táv) mindig kiegyenlítődnek, mondjuk 10-20 évet vizsgálva. Itt is volt olyan időszak (~2000-2006), amikor meg a fizetések nőttek gyorsabban, mint az árak.

28:

Értem miért gondolod, de nem egész nap a megtakarításon jár az eszem és azon hogy hogyan lehetne spórolni. Itt azért beszélek erről ennyit és ilyen részletesen, mert erről szólt a kérdés. És mert jó ezeket a gondolatokat kiírni magamból és tisztázni hogy mit is gondolok. Ennyivel már bőven megsegítettek a válaszadók, akiknek reagálhattam a válaszaira, még ha nem is értettünk egyet mindenben. (Köszi utólag is mindenkinek!)

Másfél szobás albérletben élünk, aminek a díja havi 30 ezer. A rezsi durván ugyanennyi. Bringával és bérlettel közlekedünk (illetve én taxival megyek a fontos munkaügyi találkozókra, hogy mégse buszról leszállva vagy öltönyben tekerve érkezzek). Közlekedésre olyan havi maximum 20 ezer megy el. Ez eddig 80. 15 ezret költünk kondibérletre összesen és úgy általában még egy 10-est sporttal kapcsolatos kiadásokra. Ketten együtt egy hónapban 50-60 ezerért eszünk. Vizet, a közeli ártézi kútról hordunk. A maradék általában kb. 30-40 ezer van arra, hogy elköltsük mozira, étteremre, könyvekre egy-két fillerés háztartási cikkre (szemeteszacskó, ceruza, szivacs, mosópor szintűek) és például ebből viszek neki virágot és hasonlókat. Meg persze benne van még átlagban havi 5-10 ezer ruha (kettőnknek, átlagban), ilyenek. Az adatok nem pontosak, de 200-ból havonta kijövünk (vagy 210-ből, de nagyjából annyiból).