Mit tegyek, ha a barátnőm nem gondol a jövőre hosszabb távon és nem tudunk eleget félre tenni a fontos dolgokra?

Nagyon sokat tettem már érte, hogy átláthassa a pénzügyi filozófiámat. Alapvetően azt vallom, hogy a pénzt nem érzelmekkel, hanem logikával kell kezelni, ami alapvetően arra épül, hogy nem kell mindent megvenni, amit most megkívánunk, hanem a jövőre gondolva bizony amit kell, azt félre kell tenni (de nem a végletekig kell garasoskodni). Adtam a kezébe könyveket, a dologhoz sokkal jobban értő barátomat is megkértem, hogy beszélgessen vele, blogokat linkeltem neki, de nem érti meg, hogy a jövőre a jelenben kell félre tenni.

Ketten együtt 500 ezer forintot keresünk és úgy gondolom hogy ebből reális lenne, ha 300 ezret eltennénk és 200-ból élnénk és fizetnénk mindent.

Nem érti, hogy nekünk már bőven nem lesz olyan magas állami nyugdíjunk, mint a most nyugdíjba menőknek, ezért a nyugdíjunk 90%-a abból fog állni, amit mi tettünk félre magunknak évtizedek alatt.

Nem érti, hogy a gyerekeknek (mert szeretnénk kettőt-hármat-négyet) nem diákhitelt kellene felvenni 18 éves korukban, hanem kellene legyen fejenként mai értéken néhány millió forint rájuk, amiből a tanulásukat finanszírozhatnánk.

Nem érti, hogy nem akkor kellene majd autóra vagy házra/lakásra hitelt felvenni, amikor venni szeretnénk, hanem hosszú távon spórolhatunk azon pár milliót (vagy háznál tízmilliót), ha a banknak nem kamatot fizetünk, hanem zsebből fizethetünk mindent.

A kapcsolaton belül sem igazán hiszem, hogy hiányt szenvedne, havi szinten meglepem valamivel, ruhákra női szinten költ (tehát többet, mint én), az egészséges életmódra való étkezéshez és testedzéshez szükséges kiadásokkal sem spórolunk, így 200 ezerből elvileg kijöhetnénk és ezzel együtt évente 3,6 millió forintot (kamatot, hozamot nem hozzáadva) tehetnénk félre.