Mennyire ártanak a nagyszülők?

Elég durva eset, ha valóban így van.

Első lépésként és leülnék a szüleimmel beszélni, ha lehet úgy, hogy a lányom ne legyen jelen. Elmondanám nekik, hogy mi a bajom, és, hogy ez nem mehet így tovább. Ha nem hajlandóak megváltozni, akkor bizony nehéz lépésre fogom magamat elszánni: napközben nem lehet náluk, és mi fogjuk őket meglátogatni, vagy ők minket, de nem én őket és a lányomat!

Ha ez nem használ, akkor tényleg be is váltom az ígéretemet. Mondván, hogy kapnak mondjuk 1 hónapot, ha nem látok változást, akkor ez így megy továbbra is: Nehéz és biztos a kislánya mérges lesz rá egy darabig, de én nem engedném a nagyszülőkhöz. Napközben, még dolgozok legyen az oviban! Ott közölném, az óvónénivel, hogy az én külön engedélyem nélkül nem vihetik el a nagyszülők a lányomat. Jó persze meglátogatnám vele őket, viszont ha nem tudnak normális nagyszülők lenni, akkor ezek a látogatások egyre ritkábbak, és egyre rövidebbek lennének.

Reméljük, hogy észre fogják magukat venni még idáig fajulnának a dolgok.

Amint változnak már sűrűbben látnák, de amíg én dolgozok, addig az oviban lenne a helye , és nem én mennék látogatóba a nagyszülőkhöz, ha a lányomat akarom látni.

Mi is hasonló cipőben járunk. Anyósomnak két fia született,de nagyon szeretett volna lányt. A közelünkbe költözött, hogy "segítsen" nekünk. Amikor a lányunk megszületett nagyon boldog volt. Telt múlt az idő és láttam, hogy kezd anyaként viselkedni. A férjét (aki egyébként, vele is volt meg nem is) így próbálta magához hódítani. Zsarolt bennünket ahogy csak tudott a mama. A gyerekem érzelmei miatt(mert ő is szereti) nem akartam a kapcsolatot megszakítani vele. Közben a lányom elkezdett nagyon köhögni. Kiderült, hogy macskaszőrallergiás. Az orvos azt tanácsolta, hogy a kerüljük azokat a lakásokat ahol macska van.A mamának van macskája nem takarít megfelelően és büszke arra, hogy a padlószőnyegét nem mosta még fel. Az a macska mindenbe belenyal (én egyébként imádom a macskákat, fiatal koromban mindig volt cicám). Ekkor mondtuk, hogy nem mehet oda és ha jön hozzon váltó ruhát ami nem macskás. Talán 2x tartotta be. Ekkor kezdett el örjöngeni, hogy én találtam ezt az egészet és így próbálom elvenni tőle a gyereket. Közben megszületett a második gyerekünk(fiú). Ő már nemigazán kellett neki. Továbra is csak a lányomnak vett ajándékot, őt vitte mindenhová, a fiú csak ott volt. Pl. elvitte vasárnap játszóházba, ebédre étterembe majd játszótérre és végül a játékboltba, hogy vegyenek neki játékot. Úgy jött haza a lányom, hogy szorongatott a kezében egy játékot, a kisebb meg ott állt és nem értette az egészet. Fokozatosan szoktattam el a lányomat. Már heti egy alkalommal mehetett csak. Láttam, hogy a gyerekeim ezt a kivételezést sinylik meg a legjobban. Akkor telt be végleg a pohár amikor a lányom szülinapra volt hivatalos és mondtam neki, hogy nem mehet vele. Ekkor nagyon megharagudott. Bejött titokban a lakásba apósommal egy délelőtt (reggeli készülődés után) és lefényképezte a lakást. Kijelentette, hogy a lakásunk rendetlen és koszfészek, a képeket pedig mindenkinek elküldik. Ehhez anyi hozzáfűznivalóm van, hogy nekem semmilyen segítségem nincs, senkim nincs, a férjem beteg. Heti egy nagytakarítás van. Azóta nem tárgyalunk.

Ha a barátnőd szülei is ilyenek akkor nincs megoldás.

Igen, azt elfelejtettem mondani a gyerekem már nem köhög, amióta nincs vele. Nem is hiányzik neki a nagymama nyomulása mert a barátaival szeret lenni és eddig ezt nem tehette meg mert a mama elkülönítette a gyerekektől.