Tényleg önző vagyok? Érdemes vitatkozni egy kiló zöldbabon?
Jelenleg nincs munkám, így a háztartást vezetem, és kertészkedek. Mindenből egy keveset. De azt sem kell megvenni.
Viszont, bármink terem, legyen az fél kiló, vagy 2 kiló, a férjem 3 felé osztja, egy rész anyukájáéknak, , egy rész a testvérééknek, egy rész nekünk.
Ezt még le is nyelném, de!
Anyósoméknak magas nyugdíjuk van, télen is minden primőrt megvesznek, sógornőméknek kb. 5ször annyi a jövedelmük, mint nekünk, de még egy falat kenyeret sem adnak nekünk soha,
a férjem viszont mindent eloszt.
A legjobban az bánt, hogy a saját családos gyermekünknek mindig elfelejt osztani, holott ők is nehezen élnek.
Én meg inkább nekik adnék . Ezért önzőnek nevezett, és nagyon megsértődött, hogy azt mondtam, vigye el a babot, majd mi megvesszük a piacon, ami nekünk kell.
Ez már évek óta így megy, de most először szóvá tettem. Nem kellett volna, ugye?
Nem szoktunk panaszkodni, szerintem ők el sem tudják képzelni, mennyire be kell osztani a pénzt, hogy mindenre jusson. Szerencsére adósságunk nincs.
Nem vagyunk külön kasszán, de nem szeretném, ha ő tartana el, elég nehezen viselem, hogy nincs munkám. 30 év után elbocsátottak, ezek után nem sok önbizalmam maradt.
Sehol nem kellek, az az igazság.
De megélünk, csak most nincs (nem lenne) elosztogatni valónk.
Szerintem meg nagyon ráengedtél mindent, már a 2. osztás után szólnod kellett volna neki. És állj ki jobban a gyerekedért is. Anyukám nekem adna nem az anyósnak vagy a sógornőnek. Ő olyan anyatigris fajta és az első a gyereke.
És ezen helyzet kialakulása miatt te is ugyanolyan felelős vagy. Évekig osztogat és te még mindig azon vacilálsz hogy jól tetted e hogy szóltál neki. Az meg hogy ma nem dolgozol csak egy dolog, de te termelsz, és jogod van eldönteni kinek. Szóval ezentúl vess véget az osztogatásnak csak a gyerekednek adj. A férjed meg azt ossza amit ő termel, és ha még ő sérül be akkor küld el melegebbre.
Tudom én, hogy hibás vagyok, meg aztán amit csak tudok, adom a gyerekeknek, de sokszor mire találkozunk, ő már elvitte a családjának. Keresem a hűtőben, s hűlt helye. Pedig nagyon jó gyerekeink vannak, az az igazság, sokszor nem is értem a férjemet, miért csak az anyukája és a testvére fontos neki.
Bármikor bajban volt, mindig a gyerekek segítettek, a testvére még soha nem állt sorban, hogy segíthessen.
" de sokszor mire találkozunk, ő már elvitte a családjának. Keresem a hűtőben, s hűlt helye."
Mondd meg neki, hogy az a gyereké. Vagy rakd be zacskóba, jól kösd be és írd rá, hogy "zöldbab, Zsuzsiéké" (a gyereked nevével behelyettesítendő). Akkor csak nem lesz már arca, hogy kiborítsa és elvigye az anyjának.
De a férjed mit mond egyébként? Mivel érvel?
Komolyan elhiszed, h elfelejtkezik osztozkodásnál a gyerekekről?? Szerinted létezik ilyen?
Úgy látszik ő nem nőtt fel, nem tudja, nem fogta fel vagy nem érdekli, hogy már saját családja van és őnekik kell az elsőnek lenniük!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!