Mit tegyek? Nem akarok már vitatkozni

A kedves mama azzal a pénzzel gazdálkodjon,amit ő ad! A szüleidnek van igaza, A jövőbe nem lát senki. Nem csak válás esetén lenne gond,hanem akkor is,ha a férjed halna meg hamarabb,mint te. Főleg,ha még gyereketek is lenne. Fizethetnétek az örökösödési illetéket.

A férjeddel értesd meg,hogy ez nem kisemmizés,hanem ésszerű dolog.

Én nem íratnám külön névre, ha én úgy érzem, hogy a férjemnek is része kéne legyen benne, csak azért mert a tesómat kisemmizte az exe.

Nem tudom milyen világot élünk, de engem kiakaszt a házassági szerződés és a külön kassza is házasságban.

Egyébként meg leültetném a családomat, hogy hogy gondolhatnak ilyent a férjemről?! Engem bántana, és megértem, hogy a férjedet is bántja.

Én nem tudnék olyan házasságban élni, ahol bennem van egy apró bogár, hogy válás (ez fel sem merül) esetén a férjem kisemmizne. Ha a mi kapcsolatunkban felmerülne a válás, jelen esetben még szakítás, én biztos vagyok benne, hogy a párom nem vinné azt, ami nem az övé. Magamról meg tudom, hogy én sem.

Én tuti a férjem nevére is íratnám, már csak azért is, hogy lássa bízom benne. Egy házasságban nincs helye a külön dolgoknak, a pénz szapulásának, ezen való vitának. Itt a mama indította el a "lavinát", de ezek szerint a párodnak is böki a csőrét, amin nem csodálkozom...

Ebben a helyzetben vagyok mint te.Kaptam egy házat,bár még nincs a nevemen benne élünk.Gondokodtam én is azon hogy ráiratni valamennyit a férjemre de végül csak az enyém lessz.Érdekes mód a párom utasitja el azt hogy a nevére kerüljön.Ezt én kaptam az én szüleimtől.Férjemnek bőven elég az hogyha meghalunk a lányunkra száll a ház,ami közös.

Egyébként csak akkor kell egy házat fele fele arányban osztani ha közös szerzemény,ha te kaptad az a tiéd.Soha nem lehet tudni,bármi történhet jó az ha van egy biztos pont az életedben.

A közös kassza nem azonos a tulajdonjoggal. Nagyon is okos dolog a házassági szerződés,ez nem bizalmatlanság és nem a válásra való készülés.

Ismerek egy családot,ahol a férj kapott a szüleitől egy házat,és közös névre íratták. A feleség jól gazdálkodott,nevelte a gyerekeket,nem volt vele semmi gond. 18 év után talált magának egy szeretőt,és nem csak a fél házra tart igényt,hanem azt akarná,hogy a férj menjen albérletbe. Ő pedig maradna a gyerekekkel és a szeretőjével a közös házba.

Az emberek évek alatt nagyon sokat változhatnak.

Én kicsit hasonló helyzetben vagyok: a nagymamám vett nekem lakást, most fogunk összeházasodni. Leendő anyósom folyton mondogatja, hogy akkor ugye ráíratom a fiára a lakás felét? Nagymamámnak nem is mondtam. Sajnos nagyon sokat csalódott a férfiakban, biztos nem egyezne bele.

A párom nem várja el, neki természetes, hogy a lakás az "enyém" marad papíron. 3 éve együtt élünk, otthon érzi itt magát. Amikor változtattunk valamin, közösen döntöttünk; bútorcserénél is együtt választottunk.

Már néha nekem is a nyelvemen van, hogy amennyit ő (anyós) belerak, annak megfelelően x %-ot ráírok a fiára. Csak félek, hogy ezzel a páromat bántanám meg. Így inkább mosolyogva hallgatunk.

Néha felmerül, hogy azt mondjuk neki: "Igen, a héten voltunk ügyvédnél, megtörtént". Csak nem kéri róla a papírt....

Ha a férjed támogat, akkor ne foglalkozz anyóssal, előbb-utóbb csak feladja.