Szerintetek normális/elfogadható az, hogy nem akarok gyereket?

22 vagyok most,15 voltam mikor öcsém megszületett,3 éves koráig én voltam vele legtöbbet,én etettem,altattam,orvoshoz vittem,mindent,suli mellett,anya dolgozott.

bár imádom öcsémet,de a hátam közepére nem kivánok egy saját gyereket jóideig

párom 24,tud róla h 30éves kormig gyereket ne is emlegessen,egyenlőre nem is kötekszik ezzel,remélem később sem fog

huszonévesen nyűgnek éreznék egy gyereket

majd 10év mulva talán akarok...most nem

és nemérdekelnek azok,akik pl osztálytársak voltak,és a második gyerek van utban...

22/L

én 31 évesen értem be rá, addig egyáltalán nem akartam gyereket. ilyen is van.

nemsokára megszületik, és még most is érzem azt sokszor, hogy úúúristen, mit fogok én egy gyerekkel kezdeni? és egy egész életen át?

persze amúgy várom a kis gyerkőcöt, mert cuki, hogy itt mocorog, főleg, amikor látod őt az ultrahangon. :)

készülni rá meg... ha elkezdtem volna, pro és kontra vacillálgatni, nos, akkor még most sem lennék terhes az tuti.

amúgy őszintén szólva nem érzem azt, hogy lemaradtam volna valamiről, hogy később leszek anya. inkább később, de legalább már úgy, hogy az én döntésem volt.

Két fajta anya létezik:

Aki már kiskorától kezdve tervezgeti azt, hogy kb mikor lesz gyereke, és aki sosem tudja elképzelni magát anyaként, de aztán vagy becsúszik a gyerek, vagy vesz egy nagy levegőt, és bevállalja.

A párom az utóbbi, soha nem tudtuk elképzelni azt magunkról, hogy azt mondjuk: "Készen állunk a gyerekre!"

Aztán az élet elintézte a dolgot, becsúszott a gyerek.

Most már el sem tudjuk képzelni az életünket a babánk nélkül.