Miért van ennyi irigy ember?

Japánba első három osztályban emberi kapcsolatokról tanulnak, és általánosban nem lehet megbukni.

Itt meg már gyerekkorától sulykoljuk mindenkibe, hogy ki miért rossz. Észre se veszi hogy lehetne jó élete, tehetne érte valamit, tanulhatna attól akit irigylel, mert beleverték az alaptételt, hogy ő rossz, így nem marad más.

Ismertem olyat, akit már azért megbüntettek otthon, hogy négyest vitt haza…

"Japánba első három osztályban emberi kapcsolatokról tanulnak, és általánosban nem lehet megbukni."

Na jó de ott teljesen más a felfogásuk az embereknek. Volt egy osztálytársam aki megbukott még talán másodikban és a nyolcadikos osztálykiránduláson mondta a volt ofőnk hogy a nevét sem tudja leírni a gyerek (szó szerint). Egy másik volt fiú osztálytársamnak hosszú haja volt de megmosni már luxus volt, egyik tanár hazaküldte és mondta neki hogy majd akkor jöjjön vissza ha megmosta a haját, mert csöpögött belőle a zsír. Erre bejött az anyja és esernyővel nekiment a tanárnak. Szóval amíg azt hallják sokan otthon hogy azt csinálsz amit akarsz, sz*rjál a tanulásra, a tanár h*lye, addig pont az ellenkező hatása lenne annak, ha még buktatni sem lehetne.

Rám is irigykednek, mert virágüzletem van, több ember alkalmazok, több házam van, van nyaralom, autóim, és minden évben csodás helyeken nyaralok.

Mindenki csak irigykedik, és azt látják, hogy ennek a nőnek milyen mákja van, mert a bőre alatt is pénz van.

De azt senki sem látta, hogy én minden egyes fillérért keményen megdolgoztam. Én 14 évesen anyám mellett dolgoztam akinek egy picinyke bódéja volt a temető mellett ahol virágot árult. Míg más 14 éves gyerek élvezte az életét, az első szerelmet, a mozit, a strandot, a játékot, addig én hajnali 3-kor keltem, hogy hajnali 4-kor a csarnokban legyek anyámmal, a friss virágok miatt. 18 évesen azt se tudtam hogy néz ki egy mozi belülről. Míg a velem egyidősek nyaraltak, Balatonon voltak, szerelmesek voltak, én még mindig dolgoztam. Hajnalban keltem, és késő este feküdtem. Míg mások tovább tanultak, én csak a virágkötészetet tanulhattam mert ez a hagyomány, ebből élünk.. Rengeteg minden kimaradt az életemből, sok mindenről lemondtam, és rengeteget dolgoztam. Amikor átvettem anyám kis üzletét, akkor jókor voltam jó helyen. Jól forgattam a pénzemet, és egyre jobban beindult az üzlet. Ma több mint 40 évesen megengedhetem magamnak azt a luxust amiből mindig is kimaradtam. A nyaralásokat, a szórakozást, az élet apró örömeit. Az ingó és ingatlan vagyon csupán csak befektetés. Gondolnom kell a fiamra és lányomra is. Rájuk is irigyek az osztálytársai, pedig ők is hajnalban kelnek, dolgoznak. Magukért csinálják, így értékelik is a vagyont.

Az a baj, hogy sokan csak irigykednek, és szerencsésnek tartják azt aki gazdag vagy tehetős. De nagyon sokszor kemény munka áll mögötte.

Nem emlékszem hogy amikor 14 éves voltam bárki is irigykedett mert mozi helyett a csarnokban voltam virágot válogatni hajnalok hajnalán..

Utolsó! #10-es válaszoló vagyok!

Átérzem a helyzetedet mivel anyukámnak is virágüzlete van így tudom miről beszélsz. Sajnos sokan csak azt látják hogy reggel 8-tól este 5-ig nyitva van a virgbolt. Utána meg vissza hallani hogy milyen jól megy nekünk... De azt nem látják hogy nőnapon, anyáknapján, ballagáskor és nem utolsó sorban Mindenszentekkor alig alszunk valamit mivel csinálni kell hogy nekik jó legyen. De ezek közül a Mindenszentek a legkeményebb mivel a koszorú alapot is mi készítjük magunknak így már júliustól tart a mindenszentek és az utolsó 3 hét durva na akkor tényleg alig alszunk naponta 1-2 órát mivel menni kell piacra, de az autót meg tele kell rakni kész termékkel ami azért több száz/ezer koszorúnál nem túl egyszerű naponta elvégezni. Most 20 éves vagyok, de egyetlen ilyen ismerősöm sincs aki ezt megcsinálja a szüleinek... Ja és ez mellett tesómnak, apukámnak és nekem is van főállásunk.

mert csak a külsőségeket nézik, annyi agyuk már nincs, h belegondoljanak, a pénz nem az égből hullik, a többség keményen megdolgozik érte. (a rablókat, csalókat, sikkasztókat most hagyjuk ki a témából, azokra még irigykedni sem érdemes)

nos, mi sem voltunk csórók, de a nagyszüleim bőven megdolgoztak azért, h anyámnak és nekem is lakást vehessenek már fiatal korunkban. persze mit lát a nagy többség: a kinyalt popsijú, elkényeztetett kis fruska, akinek a kisujját se kell megmozdítani semmiért. pedig sosem dicsekedtem, rá is lettem nevelve, h inkább még azt is tagadjam le amim van, mert az emberek többsége végtelenül gonosz és rosszindulatú.

néha úgy megnézném az irigykedőket, hogy hogyan dolgoznak le napi 16 órákat minimális kajaszünetekkel, úgy hogy utána már csak szerény 8 órád marad alvásra, aztán kezdődik az egész elölről, hétfőtől-vasárnapig, pihenőnap nélkül. utána bárki szövegelhet, állom a sarat. bár aki ezt megcsinálja, annak nem ez a legfőbb gondolata, hanem a saját életét építi, és tesz a céljaiért, azon gondolkodik hogyan juthatna előrébb, ötletel az újításokon.

nem irigylek senkitől semmit, mindenkinek megvan a maga keresztje. aki szerencsés az egyik dologban, az nagyobb akadályokkal küzd egy másikban.

aki intelligens, és valóban megdolgozott a vagyonáért, az úgysem nagyzol, hanem felelősen fekteti be, és nem szórja rongyrázásra.

Azért az is probléma, hogy sokszor a tehetősebb emberek állandóan azzal jönnek, hogy ők milyen keményen megdolgoznak a pénzért (lásd itt a kérdésben is)! Egyesek már-már szinte mártírként állítják be magukat! Ez pedig szerintem borzasztó irritáló!

Most komolyan ezek az emberek azt hiszik, hogy mások nem dolgoznak meg kőkeményen a pénzért?

Sokszor olyan háttér jelentés érződik ki az ilyen monológokból, hogy "igen én keményen dolgozom azért meg is érdemlem a több száz ezres, esetleg több milliós havi jövedelmet, Te meg közel sem dolgozol annyit, ezért csak azt kapod amit érdemelsz!".

Ezzel egyfajta módon lealacsonyítják azokat az embereket aki átlagos vagy átlag alatti jövedelemmel rendelkeznek! Ez pedig természetesen negatív reakciót vált ki ezekből az emberekből. Ami sokszor tűnhet irigységnek is, közben pedig egyszerűen ellenszenv.

A másik pedig 16-os, Te is írod, hogy anyukád mellet kezdtél el dolgozni aztán pedig átvetted az üzletét. Azért mégiscsak egy működő vállalkozásba ültél bele! Kemény munka ide vagy oda. Belegondoltál már abba, hogy vajon a 0-ról kemény munkával hova jutottál volna? Mert te bizony nem a 0-n kezdtél hanem az 1-en és onnan jutottál a 2-re. Aki a 0-n indul annak sokszor a kínkeserves kemény munka is kevés ahhoz, hogy eljusson oda ahonnan Te elindultál!

Egyébként én vagyok az akit az egyik hozzászóló említett, hogy 6 kocsija van. Szóval elhihetitek, hogy nem az irigység beszél belőlem. És igen én is keményen megdolgoztam/megdolgozom a pénzért, de mondjuk egy kőműves keményebben megdolgozik a 80-100 ezres fizetéséért!

Na mindegy! Nekem borsódzik a hátam attól a dumától "hogy én bizony milyen keményen megdolgozom a pénzért".

B+ a másik is megdolgozik érte!