Másnak a házassága is megromlik, ha gyerek születik?

10 hónapja született kisbabám, akit a - most már exem - nagyon várt. A terhességemet relatív probléma nélkül, keményen és nyöszörgés nélkül viseltem. Nem híztam el, sőt, a szülés napján egy kilóval kevesebbre fogytam vissza, mint a normál súlyom. Jó anya vagyok, törődtem a babával, de mindig figyeltem arra, hogy sokat kezdeményezzek a páromnál is, nehogy elhanyagoltnak érezze magát. Ha hazajött munkából, nem sokat traktáltam a baba fejlődésével kapcsolatos történetekkel, magam sem bírom az ilyet hallgatni, ellenben minden nap hosszasan hallgattam őt a munkahelyi sikertörténeteiről, és őszintén vele örültem. Főtt kaja és tiszta ruha várta minden nap. Mindig imádta a főztömet és azelőtt sokszor fejezte ki háláját a gondoskodásért. Úgy látszott, hogy tökéletesen kényelmesen érzi magát. Még azt is engedtem, hogy hetente többször discoba járjon, gondoltam, sokat dolgozik, le akar ereszteni, és ez még mindig jobb, mint a kocsma. A gyerek születése után 2 hónappal mégis bekattant és egyre agresszívabb lett. A babával semmit nem foglalkozott többé (az első két hétben még sokat puszilgatta). Velem sem törődött többé, és akár simogattam, akár napokig kerültem, hogy ne zavarjam a munkában, semmi nem volt már jó neki. Hamarosan éreztem, hogy rosszul van, ha csak meglát. Közben elismerte, hogy jó anya vagyok. De emellett semmilyen formában nem volt hajlandó kommunikálni velem. Ezerszer próbáltam. Egy hónap múlva minden különösebb előzmény nélkül a legnagyobb lelki nyugalommal vágott ki minket az utcára minden cuccunkkal, és azóta se keresi a gyerekét. Fél év telt el azóta. A kidobáskor a fejemhez vágta, hogy pocsék anya és pocsék feleség vagyok és a terhesség alatt is kibírhatatlanul viselkedtem. A mai napig vesz azonban védelmébe minden ismerős terhes- vagy kismamát, akire bárki is egy rossz szót szól, mert "az anyaság szent!", mondja ő, és "nincs magasztosabb egy terhes nőnél". Csak a saját gyerekéről nem vesz tudomást.

Szerintetek mi kattant be nála?