Másnak a házassága is megromlik, ha gyerek születik?

azért az elég csúnya lenne, ha minden gyerekes házasság így végződne. szerintem ő nagyon elcseszett valamit, nagyon rosszul kommunikált valami problémát, vagy problémákat, amik azóta sem derültek ki, hogy mik voltak, de egyszercsak kirobbant belőle, hogy "úgy sz*r az egész, ahogy van".

valószínűleg nulla önismerete van, vagy csak nem tudta megbeszélni a dolgokat, amikor még lehetett volna, elcseszte, nem a te dolgod. neked most van más. :)

Na én úgy vélem a felelőség teherbírását nem bírta elviselni. Eltartani benneteket, gyerekkel foglalkozni. Szóval főbekólintotta az apaság. Nem vagy egyedül sokan éreznek így. Tervezni más mint megélni. Amíg beszél róla az ember minden olyan szép, amikor már meg kell élni, akkor a háta közepére kívánja a problémákat.

Hát szomorú hogy ilyen is van.

Szerintem Te kattantál be amikor állandóan a kegyeit kerested erődön felül,hogy szegényke nehogy elhanyagoltnak érezze magát.Ő mit tett értetek?Éjjel felkelt a babához,hogy neked ne kelljen?Elmosogatott helyetted néha?Segített amiben csak tudott volna...stb..?Én nem értem meg ezt a sok nyavalygást az apukák körül.De most komolyan,a nők 80%-a ennyire buta?Miért kellett naponta órákat hallgatnod a téged nem érdeklő történeteket,és maximálisan kinyalni a seggét?Bezzeg az,hogy mi történt a gyereketekkel veletek napközben az szerinted sem volt fontos,azt kár lett volna elmesélned.Hihetetlen.A férjed valóban akarta ezt a gyereket?És a házasságotok valóban stabil lábakon állt?Apuka discozott,anyuka meg otthon a babával??!!!Remek,ideális kis családmodell.

Én 3 gyereket szültem és nem mondom,hogy nem volt semmi problémánk,de szerintem értelmes felnőtt emberek ezeket meg tudják beszélni.Eszembe sem jutott volna az újszülött gyerekeim mellett,hogy még nekem kellene körbe ugrálnom a férjem.Ez nem apuka feladata kellene legyen?Lesse Ő a kívánságainkat,keresse Ő a kegyeinket!!!Nagyon sok badarságot olvasok mostanában szegény elhanyagolt a saját gyerekükre féltékeny apukákról,akiket a terhes gyerekágyas feleségük tesz tönkre,mert nem ugrál körülöttük eleget.Komolyan mindenki ennyire meg van bolondulva?Én is elvégzem a dolgom itthon,mosok főzök takarítok,én csinálom a háztartást nevelem a gyerekeinket,de nem rendelem alá magam a férjemnek.Nem kezdeményezek az ágyban csak ha valóban én akarom,akkor fogadom el az Ő közeledését is csak amikor nekem is jól esik...stb..magyarul,nem csinálok mártírt magamból.A férjem is felnőtt ember,ésszel akarattal rendelkezik,és tud uralkodni magán ha szükséges.Nem ösztönlények a férfiak sem.Talán mielőtt gyereket vállalunk meg kellene róla győződni,hogy mennyire felelősségteljes az a férfi,és mennyire egoista.

Akinek családja van nem gondolhat csak saját magára!!Igenis elvárható egy férfitól,hogy első legyen a családja,a gyerekei a felesége!!!

9.43. Teljesen egyetértek veled.

Sajnos azt tapasztalom, hogy párkapcsolatokban is az emberek felvett szerepeket próbálnak eljátszani (a tökéletes szerető, a csodás háziasszony, a tökéletes anya) és aztán ezek a szerepek egyszer csak egyik pillanatról a másikra borulnak.

Ahelyett, hogy végiggondolnák, tényleg ezzel az emberrel akarok-e családot, milyen olyan tulajdonságai vannak, amiből probléma lehet egy együttélésnél, elég felelősségteljes-e a családalapításhoz... , ehelyett a saját szerepük alakításával vannak elfoglalva.

Márpedig semmi nem lenne fontosabb, minthogy magamat adjam, mert előbb-utóbb úgyi s kibukik belőlem.

És olyankor jönnek a " hitelen megváltozott, kiderült, hogy rossz ember" amikor előtte is olyan volt, csak higgadtan meg kellett volna vizsgálni a dolgot.

Én a férjemet megismertem az első 2 évben. És azóta is ilyennek ismerem, az ember alapvetően nem változik.

09,43 vagyok.

Nem szerettem volna megbántani a kérdezőt,ha mégis sikerült akkor bocs,de én így gondolom.Én is fiatal vagyok még,a legkisebb gyerekünk 1 éves múlt,de amiket itt olvasgatok nőktől én teljesen kész vagyok tőle.Számomra nevetséges és megbotránkoztató amikor leírják milyennek kellene lennie a szuper anyukának,hogy meg tudja tartani a férjét.Most komolyan,tényleg állandóan ezen kell egy házasságban görcsölni?Ezen fáradozni,hogy jaj,nehogy meglásson smink nélkül,50 kg fölé ne menjek egy gr-al sem még szülés után se,keressem a kegyeit éjjel-nappal,biztosítsam neki a szórakozást,legyen tiszta ruha mindenkinek,főtt étel,rend tisztaság...stb...sorolhatnám.És az a szegény drága áldozat férfi mit csinál???Eljár dolgozni?Micsoda áldozat,pff.Sokan nem értik meg,hogy nem mindenki nádszál alkat,nem mindenkinek könnyű a terhesség,sőt még 2-3 terhesség is nagyban különbözhet egy anyánál,lehet a nő is fáradt,depis,beteg,rosszkedvű...stb.Ja,és neki is lehet igénye kikapcsolódásra,szórakozásra!!!Miért csak a férfiaknak az apukáknak vannak mostanában problémáik lelki bajaik?Ezért a sok felelőtlen senkiházi pasas,aki megcsinál 1-2 gyereket és ha nem tetszik a feladat,esetleg az anyjukat is megunta lecseréli lelép.Nehogy már azon kelljen mindig fáradoznom a házasságomban,hogy a férjemnek megfeleljek.Azt gondolja meg mielőtt elvesz.És ha megváltozik mondjuk a külsőm akkor az már ok arra,hogy lecseréljen?Én ezt nem értem.Mint valami garanciás árúról úgy beszélnek sokan a nőről.Nem ezt vettem,nem ilyen volt akkor,tehát kicserélhetem.Én nagyon örülök,hogy a férjemmel hasonlóan gondolkozunk,nem csak erről de szinte mindenről.

Különben nem neki kellett volna már lelépni,hanem én dobtam volna ki.Egyébként a kommunikáció csodákra képes két ember között.Nem kellene homokba dugni a fejünket és nem tudomást venni a problémákról,akkor nem úgy robban ki.De a nagy tökéletességre törekvésben erre már ugye nem jut idő,hogy odafigyelhessünk.Nem biztos,hogy minden férfinak arra van szüksége,hogy kinyalják a seggét.Talán inkább ha családfőként kezelnék őket nem lenne ideálisabb?Ha férfinak érezhetnék magukat aki eltartja a családját,aki felelősséggel tartozik értük,az életükért a boldogságukért(nem csak a sajátjáért).Én úgy látom sokan gyerekként kezelik a férfit is,vagy mint valami idiótát valami ösztönlényt aki nem láthatja meg a valóságot,aki elől takargatni kellene,hogy valóban miről szól a terhesség a szülés a gyereknevelés,maga az egész családi élet.Én azt mondom a jó házasság alapja a kölcsönös tisztelet,megbecsülés,őszinteség,felelősségérzet,nem utolsó sorban a szerelem szeretet,de ez magában nagyon kevés ahhoz,hogy tartós legyen az együtt élés,hogy a család ne hulljon szét.

Azért azt nem kellett volna olyan természetesnek venned, hogy hetente többször szívesebben tölti az idejét a discoban, mint veled. Az én párom, 44 éves, minden idejét szeretné velem tölteni, legalábbis minél többet. Jó van saját programja, de néha már rugdosni kell szinte, hogy induljon el. Valahol nagyon megszakadt köztettek a kommunikáció! Miközben én elhiszem, hogy te úgy érezted, mindent jól csinálsz. De szólt volna időben ő akkor.

Lehet, hogy csak neki van defektje az anyasággal kapcsolatosan. Annyi hülét hord hátán a föld, már bocs!

Talán neki ilyen szent asszony lettél, s nem mer szeretni, vagy nem tudom. Lehet, hogy ő a sérült, nem a kapcsolat!