Másnak a házassága is megromlik, ha gyerek születik?
10 hónapja született kisbabám, akit a - most már exem - nagyon várt. A terhességemet relatív probléma nélkül, keményen és nyöszörgés nélkül viseltem. Nem híztam el, sőt, a szülés napján egy kilóval kevesebbre fogytam vissza, mint a normál súlyom. Jó anya vagyok, törődtem a babával, de mindig figyeltem arra, hogy sokat kezdeményezzek a páromnál is, nehogy elhanyagoltnak érezze magát. Ha hazajött munkából, nem sokat traktáltam a baba fejlődésével kapcsolatos történetekkel, magam sem bírom az ilyet hallgatni, ellenben minden nap hosszasan hallgattam őt a munkahelyi sikertörténeteiről, és őszintén vele örültem. Főtt kaja és tiszta ruha várta minden nap. Mindig imádta a főztömet és azelőtt sokszor fejezte ki háláját a gondoskodásért. Úgy látszott, hogy tökéletesen kényelmesen érzi magát. Még azt is engedtem, hogy hetente többször discoba járjon, gondoltam, sokat dolgozik, le akar ereszteni, és ez még mindig jobb, mint a kocsma. A gyerek születése után 2 hónappal mégis bekattant és egyre agresszívabb lett. A babával semmit nem foglalkozott többé (az első két hétben még sokat puszilgatta). Velem sem törődött többé, és akár simogattam, akár napokig kerültem, hogy ne zavarjam a munkában, semmi nem volt már jó neki. Hamarosan éreztem, hogy rosszul van, ha csak meglát. Közben elismerte, hogy jó anya vagyok. De emellett semmilyen formában nem volt hajlandó kommunikálni velem. Ezerszer próbáltam. Egy hónap múlva minden különösebb előzmény nélkül a legnagyobb lelki nyugalommal vágott ki minket az utcára minden cuccunkkal, és azóta se keresi a gyerekét. Fél év telt el azóta. A kidobáskor a fejemhez vágta, hogy pocsék anya és pocsék feleség vagyok és a terhesség alatt is kibírhatatlanul viselkedtem. A mai napig vesz azonban védelmébe minden ismerős terhes- vagy kismamát, akire bárki is egy rossz szót szól, mert "az anyaság szent!", mondja ő, és "nincs magasztosabb egy terhes nőnél". Csak a saját gyerekéről nem vesz tudomást.
Szerintetek mi kattant be nála?
válasza:tervezett baba volt ő? a férjed is legalább annyira akarta mint te? úgyláttad h ő készen áll az apaságra? úgy viselkedett mint egy felelősségteljes férfi, aki készenáll arra h családfő legyen? úgyérezted h fog majd tudni gondoskodni a gyermekről is rólad is? úgyláttad h ti 3an tökéletes család lesztek majd? ő egy olyan ember, aki szereti, imádja a gyerekét, és majdkiugrik a bőréből, hogy kisbabája született?
hány évesek vagytok?
házasok voltatok?
Kedves 13:14-es. Én is azt hiszem, hogy aki felelőtlenségről beszél ott, ahol baba is van a megromlott kapcsolatban, az nem tudja, milyen szerencsés. Nem kívánom neki, hogy az az ember, aki az élete értelme, akivel sok éve szerelemben és egyetértésben kel és fekszik, és akivel örök boldogságot remél, simogatva aludjon el, majd következő reggel idegenként ébredjen mellette. Megváltoztathatatlanul. Szerencsés ember, akivel ez nem történik meg. Nincs erre orvosság vagy megelőzés, hiába akárhány év erőfeszítés és közös örömök, ez bárkivel megtörténhet! És éppúgy érhet el olyat, aki magzatot hord a szíve alatt, mint azt, aki erős. Aki azt állítja, hogy biztosan tudja, hogy soha nem fog véget érni a boldogsága, mert kezében a recept, azelőtt meghajlok.
Sajnálom, hogy nálatok is gond van. Te biztosan megteszed majd a magadét, hogy megmentsd a jót, inkább azt kívánom neked, legyen a párod is nagyon figyelmes. Ez csak együtt sikerülhet!
válasza:Én is ezt akartam írni:
"Először csak nem terheltem a saját gondjaimmal. "
itt kezdted ásni saját sírodat.
És szép lassan feleslegessé tetted a férjedet. Mire kivonult.
Mokor kezdett panaszkodni, nem tehermentesíteni kellett volna őt, hanem dícsérni, hogy mekkora nagy hős, hogy mégis megteszi. S az is erre utal, a végtelen történetek a sikereiről: próbálta neked elmondani, hogy ha itthon felesleges is, a munkahelyén ő még pótolhatatlan.
Emmán odavan, de ha új hapsid lesz, engedd, hogy harcoljon érted, engedd, hogy ő is letegyen valamit az asztalra! És köszönd meg, dicsérd meg, ha tett érted valamit! A férfit nem a kényelem élteti, hanem a siker! És téged meg az ha kényeztetnek, csodálnak, küzdenek érted, nem az ha véráldozatot mutatsz be!
Ennek a férfinak annyi. Hívd fel, mondd meg, hogy nem akarsz tőle semmit, látogassa nyugodtan agyerekét! és ne is pampogj neki, csak lehető legmninimálisabb szöveg mellett engedd a gyerekével legyen!
válasza:Gyengének érezte magát melletted, és elment oda, ahol erősnek érezheti magát.
Meg kellett volna hagyni neki a barkácsolást.
13:35. Nem voltunk házasok. A babát mindketten akartuk. A baba előtti 3 év alatt szinte folyamatosan arról áradozott a párom, hogy mennyire szeretne babát. 36 éves, tehát nem gyerek. Mindig nagyon felelősségteljesen viselkedett, és minden ismerős gyerekével úgy viselkedett, mintha majd őbelőle válna a legjobb apa a föld kerekén. A szülésnél sírt. Alig várta. Mindebből nagyon jót reméltem. .. Sajna nem jött be.
Még annyi, hogy a baba nem volt sírós, szinte az elejétől átaludta az éjszakákat. Mosolygós, kiegyensúlyozott baba volt, ezért én sem voltam ideges anyuka. Sohasem veszekedtünk. Ha gond volt, inkább megoldottam én magam. Nem szeretem a konfliktusokat. Neki csak az lett volna a dolga, hogy hazajöjjön a munkából, pihenjen és örüljön a mosolygós gyerekének meg a csinos feleségének. Még elvárásaim sem voltak. Csak örülnie kellett volna...
válasza:hát akkor eccerűen télleg csak bekattant....de lehet h pont azzal rontottad el, hogy csak ennyi volt a dolga h dolgozzon, pihenjen, és örüljön a gyereknek és a feleségnek. lehet h ő is kiakarta volna venni a részét a dolgokból. és ne minden problémát te oldj meg tökegyedül, őt egyáltalán nem bevonva ezekbe. lehet szívesen hallgatott volna 1-2 sztorit a kisbabáról ír. mert írtad h nemnagyon meséltél neki arról h mivolt a gyerekkel.
ezígy abszúrdnak hangzik, sokat aztgondolják h az a jó a férfinak ha eccerűen minden "terhet" leveszünk a vállukról, de vannak olyanokis, akik nemígy működnek. akik ettől semmisnek érzik magukat, hogy eccerűen nemtudnak semmit, nem avatják be őket a problémákba, nem érzi családfőnek így magát, hacsak dolgozik, és pihen. lehet szeretett volna jobban belemászni a családi életbe, de ehelyett te diszkóba engedted, nembeszélted meg vele a problémákat, és mindent magad csináltál. emiatt neki úgy tünhetett h valójában nincsis rá szükséged. és olehet h "ettől "kattant be"
válasza: válasza:"Ha gond volt, inkább megoldottam én magam. Nem szeretem a konfliktusokat. Neki csak az lett volna a dolga, hogy hazajöjjön a munkából, pihenjen és örüljön a mosolygós gyerekének meg a csinos feleségének. Még elvárásaim sem voltak. Csak örülnie kellett volna..."
Nem érted meg, hogy ezzel tetted tönkre? Ha valaki nem beszéli meg a párjával a gondjait, ha nem zúditja rá néha a problémákat, ha hallgat egy kapcsolatban, akkor fokozatosan eltávolítja magától a másikat.
Ez a legnagyobb baromság "majd én mindent elintézek, te csak pihengess és legyél büszke rám".
És mi itt az ő szerepe? hol van rászükség? Mikor volt, hogy azt érezhette, hogy ő milyen fontos neked? Amikor azt mondtad, kész vagyok, szükségem van rád?
Mikor nyomtad a kezébe a babát, hogy most én megyek el és te, egyedül te vagy a gyerekkel, mert te vagy az apja?
Mikor mondtad neki, hogy mától te fürdeted, az a te feladatod?
Ez a szerencsétlen ember teljesen feleslegesnek érezhette magát. Nem csodálom, hogy elment. Ha valahol nincs rám szükség, akkor én is elmegyek.
válasza:"Ha gond volt, inkább megoldottam én magam. Nem szeretem a konfliktusokat. Neki csak az lett volna a dolga, hogy hazajöjjön a munkából, pihenjen és örüljön a mosolygós gyerekének meg a csinos feleségének. Még elvárásaim sem voltak. " Ez kevés! Erre egy férfi nem pazarolja el az életét, hiszen ez semmi.
úgy bántál vele, mint egy beteggel. Elment oda, ahol ő a hős katona, a világmegmentő oroszlán.
Pedig a legjobbat akartad!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!