Én, mint konzervatív ember kérdem, mi értelme ennek a hamvasztásos, szórásos temetésnek, hiszen még síremléket sem kap? Hova menjen az ember virágot tenni, emlékezni?

Minek fizessunk tizezreket egy siremlekert, amikor a szeretett ember nincs ott, csak a teste?

Mi gyertyat gyujtunk a halottaink emlekere otthon, nem akarunk temetobe jarni.

Nekem pedig kifejezetten tetszik. Beleolvadunk a természetbe, ahonnan jöttünk. Az emlékezés nem azon múlik, hogy hová és mennyi virágot teszünk. Sokan éppen ezért tartják tehernek, mert gondozni kell a sírt, ápolni, szégyellik, ha nincs elég idejük, lehetőségük rá, a horribilis költségekről már nem is beszélve. Nem minden család bírja kinyögni.

A szívedben emlékezz, nézd át a közös fotókat, hallgass zenéket, amit együtt hallgattatok és még sorolhatnám...Közben tehetsz az asztalra egy váza virágot, amit az elhunyt is szeretett. Sokkal emberibb és bensőségesebb.

Egyrészt jóval olcsóbb - ami sokaknak nem mindegy, mert a temetés is sokba kerül, de utána a sír fenntartása szintén. Erre sok embernek nincs lehetösége, mert vagy eszik vagy a sírokat fizeti.

Másrészt ha valaki meg akar emlékezni valamelyik meghalt szerettéröl, akkor otthon odaállít valahová fényképet az illetöröl, és ha akar, tud virágot tenni a képhez, odaülni, emlékezni, gondolatban vele lenni. Ehhez nem kell egy síremlék egy idegen helyen (temetö)

Én úgy vagyok vele, hogy egy ember emléke nem egy helyhez kötött, vagy legalábbis nem ahhoz a helyhez, ahova el van temetve és éppen kukacok rágják. Én szívesebben emlékszem ott valakire, ahol mondjuk először beszéltem vele, ahol mindig elsírtam neki az aktuális bánatomat, ahol a legnagyobbat nevettük.

Amúgy magamnak is ilyen temetést szeretnék ezért és még sok más indok miatt is.