Hogyan szoktassam le anyukámat arról, hogy a kislányomat állandóan templomba cipelje?

Igazából szerintem ezzel az a gond, hogy a kifejezett kérésed ellenére viszi el magával. Az mondjuk már jó, ha nem hitgyülisekhez vagy jehovákohoz hordja, de a sima tepmlom sem egy gyereknek való hely. Én 16 voltam, mikor megkeresztelkedtem, most van egy két hetes kislányom, ha akarja, megkereszteljük, de az ő döntése lesz.

Vidd inkább máshova a gyereket, a másik nagyihoz, vagy egy barátnőhöz. Ebből vagy megérti, hogy ne tegyen akaratod ellenére, vagy nincs unoka...

Talán tudasd vele, hogy a Biblia ezt írja:

"Amikor imádkoztok, ne tegyetek úgy, mint a képmutatók, akik az emberek szeme láttára szeretnek imádkozni a zsinagógában meg az utcasarkon, hogy mutogassák magukat! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te amikor imádkozol, menj be a szobába, zárd be az ajtót, s imádkozzál titokban mennyei Atyádhoz! S mennyei Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz."

Szerintem nem kell templomba járni a vallás gyakorlásához.

Mikor én voltam ennyi idős, mint a kislányod, és a nagyiéknál nyaraltam, engem is mindig vittek. Egyszerűen ennek 2 oka volt: 1. ők jártak templomba rendszeresen, így nevelték a gyerekeiket is; 2. nem tudtak volna hova tenni, egyedül hagyni meg nem akartak, mert kicsi voltam...

Nos, ahogy olvasom a későbbi hozzászólásodat, eléggé bigott nézetnek tűnik, amit az anyukád képvisel. Ez nem a legjobb, de a kislányod majd a későbbiekben eldönti, hogy akar-e és ha igen, akkor hogyan akar hinni. Valószínűleg bigott sose lesz. Ez már látszik abból, hogy nem mindig meg szívesen. Anyukád biztos nem fog a te vagy a kislányod miatt felhagyni ezzel még 1-1 alkalomra se (hacsak nem beteg a gyerek), namost ilyenkor arra kéne esetleg gondolni, hogy kire hagyná a kislányt olyankor, amikor ő elmegy, lenne kire hagynia, vagy a kislánynak egyedül kéne maradnia a lakásban? Mert ha nem tudja kire hagyni, hát, egy 6 éves gyereket én még nem feltétlenül hagynék egyedül...

Amúgy meg semmi rossz nincs abban, ha eljárkál templomba időnként. Nálunk pl. elég jó a közösség, sok a fiatal, sokan járnak kisgyerekes családok pici gyerekekkel már születésüktől. Igaz, ők nem nevelnek ilyen bigott módon, mint ahogy a te anyukád próbálkozik, és így a gyerekek se nyafognak, hogy már megint minek, szeretnek járni, már csak a társaság, a kis barátok miatt is.

Mikor úgy 8-9 éves lehettem, ránk is vigyázott nyaranta a nagymamánk (nővéremre és rám). Ő római katolikus, mi is akkoriban lettünk megkeresztelve. Mamám tanított meg rózsafüzért imádkozni, leültünk hárman a kanapéra, és együtt mondtuk. :) Így utólag visszagondolva tök jó volt, hogy megtanultam.

Ma nem mondanám magam aktívan vallásos embernek, nem vagyok templomjáró. Mondjuk volt ilyen időszakom is pár éve, de most kicsit másként gondolkozok már erről.

Ezt csak azért meséltem el, hogy szerintem rosszat nem tanulhat a kisgyerek, amikor a nagyszülőtől hall a vallásos dolgokról. Jó, ha ismeri ezeket a dolgokat, és majd később maga dönti el, hogy él-e ezzel vagy sem.

Mondjuk az tényleg nem jó, ha "fenyegetősre" veszi a hangnemet a nagymama, hogy Isten nem fogja szeretni stb. Szerintem inkább csak ezt mondd meg neki, hogy ne ijesztgesse ilyennel a kislányod. Önmagában a templomba járással nincs gond szerintem (már ha a kislányodnak van kedve menni). Ha nincs, akkor tényleg nem jó erőltetni.

26/N