Hogyan szoktassam le anyukámat arról, hogy a kislányomat állandóan templomba cipelje?
A templombajárás még oké, mert szélesíti a gyerek látókörét, de ezt a szenteltvíz-locsolgatást meg szentkép-aggatást nem engedném. Ezt minél előbb tisztáznod kell az anyukáddal. És azt is mondd meg neki, hogy ne ijesztgesse ilyen "isten nem szeret" szöveggel. Ez később lelki gátakat okozhat benne. És mikor nincs kedve menni, NE menjen!
Anyukádnak meg kell értenie, hogy a gyereket neked kell nevelned. Lehet, hogy lesz egy kis vita, de szerintem hamar túllép rajta ő is.
Én azt gondolom, hogy ártani semmiképpen sem árt, ha a nagyi templomba cipeli az unokát, ameddig az zokszó nélkül megy vele, ameddig érdekli a dolog. A hittanra járást pedig kimondottan hasznosnak tartom, mert a keresztény hagyományok és hittételek megismerése az általános műveltség részét képezik, függetlenül attól, hogy később hisz-e majd az egészben a gyerek. Kiskoromban nagymamám engem is megtanított imádkozni, később nyolc éven át jártam hittanra, ehhez képest elég régóta Ásatrú vallású vagyok, és az is maradok...
Egyszóval szerintem nem kell ilyen komolyan venni a templombajárós dolgot, viszont ha a nagyi már a gyerek szobáját is szentképekkel pakolja tele, azt már egy icipicit soknak gondolom. Hogy lehet védekezni ellene?
Egy Biblia-idézettel. :) "Ne imádj bálványokat!" - A Bibliában szó szerint így van leírva, hogy nem szabad máshoz imádkozni, mint Istenhez. A bálvány szó jelenthet szobrot, képmást (az iszlámban pl. pont azért nincs emberábrázolás, mert ők a katolikusokkal ellentétben komolyan veszik a Tízparancsolatot :P), csodatevő ereklyéket (a templomban kell lennie ereklyének, ami egy, a katolikusok által szentként tisztelt ember testének egy darabja - pfúj!). Tehát a Biblia tiltja a keresztény "hagyományt"! :D
Szóval szerintem ha így szépen elmagyarázod anyukádnak, hogy hülyeség, amit csinál, talán a lakás átrendezésétől megkíméled magad... :) Egyébként pedig az mondom, ismerd meg ellenségeid! Lehet, neked sem ártana egy-két bibliaóra... :P
A kommentedből itélve az édesanyád túlbuzgósága tett téged hitetlenné. S talán te egy hasonló csalódástól akarod megóvni a lányod. Én azt mondom mint hívő, hogy valahogyna meg kéne találni a középutat. Próbáld megbeszélni anyukáddal, hogy ha a lányodnak épp nincs kedve menni imádkozni menjenek máshová. Attól még ő is ( a nagyi) ugyan olyan szent marad. Isten nem kéri tőlünk, hogy hanyagoljuk a szerettinket és csak ima és tmplomi alkalmakra járjunk. Azt kéri éljük a minden napjainkat vele: Ez pedig azt jelenti,hogy ha a játszótéren vagyok egy imádkozás helyett lehet többet ér mint fordítva. Valahogy meg kéne ezt értetni vele. S azt is, hogy te ill ti nem mindenben követitek őt. Perzsze ha együtt laktok ez nagyon nehéz.
A kislányodnak meg tényleg magyarázd el, hogy a nagyi hisz istenben és ő így él, te pedig nem vagy kevésbé.. s meséld el neki hogy te miért nem. Úgygondolod hogy... S a kislányodnak is adsz így válasaztást... Anyukáddal is hasonló képp beszélgeni kéne. Bár tudom a saját anyukánkkal sokszor a legnehezebb.
Most őszintén elmondom:
Nagymamám minden hétvégén vigyázott rám. Templomba mentük. DE mindig. Amikor csak lehetett elvitt!
És mi lett belőle most 25 év múlva?
Full ateista vagyok, annyira emlékszem hogy egy csomó öregasszony mormol, a hideg, a fehér bácsi azzal a füstölős izével......... karácsonykor meg a betlehem. Még a Miatyánkot sem tudom szórol szóra elmondani. Szóval hiába a mami nagy buzgalma, nem jött össze. Az identitás kicsit később alakul ki. :)))))
Viccet félretéve . Érdemes a mamával beszélni, és a gyermekkel is, hogy ő szeret-e járni.
Sok szerencsét !
Én most itt azt hiszem különvéleményt jelentek be... De nem biztos.
Szóval: a gyereked nevelése elsősorban a Te felelősséged és az édesapjáé. Az nem derült ki, ő mennyire van képben. Ha ő vinné a kislányt folyamatosan templomba a Te akaratod ellenére, az már összetettebb kérdés lenne, de így egyértelmű: ha nagyon nem értesz ezzel egyet, azt világosan meg kell mondani édesanyádnak, és ha nem tágít, akkor meg kell próbálni más megoldást keresni hétvégére. Szerintem is nagy kincs a hit, én is hívő vagyok, de húszévesen döntöttem így, szabad akaratomból. Emlékszem, kiskoromban a totál ateista családom beíratott hittanra, hallgathattam a hasonló szövegeket, aztán éjszakánként nem tudtam elaludni, mert attól rettegtem, hogy a szüleim a pokolra fognak jutni... Szerintem a Te kislányodnak is eszébe fog jutni, akkor is, ha nem mondja.
A magyar törvények kimondják, hogy a szülőknek joguk van az általuk jónak látott vallásra/vallástalanságra nevelni a gyerekeiket. Nem a nagyszülőknek. Ha ennyire idegenkedsz tőle, annak érdemes érvényt szerezned mindkettőtök érdekében.
Egy hatéves gyerek meg nem tud még objektíven dönteni! Nyilván szívesen megy a nagyival, ha szereti őt. Majd tíz év múlva azt is eldönti, hogy miben hisz. Addig viszont a Te felelősséged.
Aztán persze lehet egyet nem érteni.
milyen isten az, aki nem szeret, ha nem imádkozok, vagy nem járok templomba, vagy nem maszatolom a házat szentelt vízzel?... Pfff
Én sem hagyom, hogy ilyesmikkel tömjék a gyerekem fejét. Ha nagy lesz, és érdekli, akkor menjen templomba... De ha rajtam múlik...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!