Miért nem lehet megérteni, hogy nem akarok gyereket?

Neked is nagyon igazad van kedves utolsó (14:33). Már azt is mondtam neki, hogy nem is rám vágyik, csak bezakkant abba, hogy neki család és kértem, hogy keressen mást. Olyan is volt már, amikor mérgembe orvoshoz küldtem, mert kicsit én is betegesnek tartom, amit most csinál.

Arra is gondoltam már, hogy hivatalos segítséget kérek, bár bántani nem szeretném őt, azt nem érdemelné meg, csak azt szeretném, ha hagyná, hogy elfelejtsem végre. Ez amúgy nem is tudom, hogy működne itt, én vagyok az ő országában, és olyat, amit amúgy fenyegetést jelentene rám nézve, nem csinál.

Próbáltam beszélni az anyukájával erről, de a szemében én vagyok a sz@r szemét, aki miatt szenved a fia, és amúgy is úgy gondolja, hogy minden nőnek ez a dolga, nem is érti, hogy mi a problémám.

Barátom egyébként az első (na jó nem a szigorúan vett első randi, amikor összejöttünk, hanem a második nap) óta ismeri a véleményem és én is az övét. Hamar szóba jött, mert láttunk egy terhes nőt, akivel volt másik 3 kisgyerek is, és mondta, hogy milyen jó látvány, amire tudtam mondani, hogy szerintem nem, és inkább szánom a nőt, mint nem.

4 menstruációmat értünk meg együtt, kegyetlen volt, hogy mennyire rosszul viselte, amikor megjött. Megpróbálta elvenni a fogamzásgátlóm, vagy csak szimplán veszekedett velem, amikor látta, hogy beveszem. Már szeretkezni se nagyon volt kedvem vele.

És ezt nem akartam tovább csinálni, bár mennyire is fontos nekem.

A házasságban lettem volna hajlandó kompromisszumra, nekem az tényleg csak egy papír, és ha neki fontos, akkor szívesen a felesége lettem volna, nem csak a barátnője. De tudom, hogy többre vágyik és nincs értelme, hogy egymás mellett maradjunk így.

A legnehezebb neki azt mondani, hogy nem szeretem, miközben belül fáj a szívem, de abban bízok, hogy idővel ezt elhiszi. :(

Írországban dolgozok, ő félig angol-félig ír.

A másik albérletet megpróbálom, köszönöm az ötletet, hátha az működni fog. Vagy legalább is, akkor itthon nem találna meg. Már a lakótársaimat is sajnálom, hogy mennyire akarnak segíteni, letagadnak, hogy nem vagyok itthon, elküldik, de ez így nagyon rossz.

Néha arra is gondolok, hogy másik városban keresek munkát, bár nem szívesen nem tenném, itt tudok most pénzt gyűjteni, idővel előrébb is juthatok a munkahelyemen, és inkább rendezném kulturált módon, mint mindenemet feladva itt.

14:50 sajnos igazad lehet abban, hogy érzi a gyengeségemet felé. Nem a gyerek kérdésben, abban nincs semmi elbizonytalanodás, de az érzéseimet sajnos nagyon kimutattam neki régebben. Sokat vagyok rá mérges egyébként, ebből próbálok erőt meríteni ellene, de ez meg annyira nem én vagyok, és szerintem nem is csinálom ügyesen.