Ha szünetet akarok tartani miért vádol azzal a párom, hogy biztosan van Valakim? Miért nem tudja megérteni, hogy nincsen senkim?

Mégis, mire gondolna?

Nem normális dolog szünetet kérni, ezzel kvázi azt mondod a párodnak, hogy ő várjon csak addig, míg te méltóztatsz eldönteni, hogy mit akarsz. Megalázó.

Aki itt nem ért valamit, az te vagy, és nem a párod. Ő tökéletesen érti, hogy nincs senkid. Csak nem hiszi el, vagy ha hinné is, akkor sem biztos benne 100%-ban.

Ennek az oka viszont nagyon egyszerű. Természetes módon keresi a magyarázatát annak, hogy miért akar bármilyen értelemben lazítani a kapcsolaton az, akit ő szeret. Erre kézenfekvő válasz, hogy 3. személy van a dologban. Feltehetően nem alakítottál még ki vele olyan bizalmi viszonyt, hogy biztos lehessen benne, hogy elmondanád, ha valami ilyesmi van.

A bizalmatlanság részéről teljesen jogos. Az, hogy "szünetet akarsz tartani" annyit jelent, hogy nem vagy őszinte. Szünetet miben? "Most 2 hónapig nem szeretlek, majd utána újra foglak"? Ezt nem szünetnek hívják, hanem szakításnak. Aztán ha később nem bírtok meglenni egymás nélkül, akkor újra összejöhettek, ez a sok lehetséges forgatókönyv egyike, de ezt előre megtervezni elég furcsa.

Ha viszont továbbra is úgy érzed, hogy hozzád tartozik, csak kicsit sok az együttlétből, az sem szünet, hanem eltávolodás. Természetes velejárója egy párkapcsolatnak. Nem lehet folyton azonos lángon égni, azonos mértékben vágyni a másikra. Ha ez a helyzet, akkor viszont ne szünetet akarj tartani, hanem mond, hogy továbbra is a pasidnak/csajodnak tartod, csak problémákat érzel, amin szerinted segítene, ha kicsit kevesebbet találkoznátok.

19:57 Mit tegyél?

Visszakozz ettől az általad szünetnek nevezett hülye ötlettől. Mondd meg neki, hogy nem szakítasz. Nem szünet, mégha valami normális dolgot is képzelsz mögé, ez ingerszó. Tedd egyértelművé a számára a helyzetet. Vagy szakítasz, vagy nem. a párkapcsolat nem jelenti azt, hogy együtt kell lennetek éjjel-nappal. Az is beleférhet, hogy pár hétig nem találkoztok, de a másiknak tudnia kell, mire számítson.

Azt meg fogadd el tőle, ha ő nem fogadja el ezt. Neki nincs joga előírni számodra, hogy vele élj, de joga van azt mondani, hogy számára ez szakítással ér föl.

Ha már 4 éves gyerek van, az elég speciális helyzet. Az eredetileg föltett kérdésből egy párhónapos tinédzser kapcsolatra gondoltam. Nektek már közös családotok van függetlenül attól, hogy összeházasodtatok-e. Ha ebből kimenekülsz anyukádhoz (gyerekestül?) az a problémának nem megoldása. Űlj le a pároddal, és beszéljétek át, mi a gond a kapcsolatotokban. Ő is érzi, hogy baj van? Szerinte is az a baj, mint szerinted? Fogadd el az ő véleményét, és próbáld meg az ő javaslatát a megoldásra. Nem ismerem a személyiségtipusod, de könnyen lehet, hogy szükséged lesz közben szájzárra. Ha erre nem vagy képes, akkor nem tiszteled őt, mint embert. ebben az esetben tisztességesebb szakítani. Ráadásul türelemre is szükséged lesz, mert lehet, hogy ő nem tud a problémáról. Ez esetben meg kell értenie, de mindenképp békülékeny legyél vele szemben, és véletlenül se hibáztasd. Csak mondd el neki, hogy neked mi a rossz.