Hogyan tegyem magam túl ezen a bánásmódon?

A szüleim már 18 éves korom óta élősködőnek tartanak, semmiben nem támogatnak, nem kapok segítséget tőlük. 21 éves lány vagyok. Van megfelelő iskolai végzettségem, de nem tudok munkába állni, kis faluban élek, és még a környékbeli városokban sem jártam sikerrel, lett volna közmunkaprogramban hely, hogy mégsem otthon tengjek-lengjek egész nap, de nem tudtam menni, mert édesanyám azt mondta, hogy ne jelentkezzek hiszen akkor tönkretennék mindent a jelenlétemmel. Ezek után az otthoni teendőkkel kezdtem el foglalatoskodni, viszont mostanában rendszeresen a fejemhez vágják, hogy nem csinálok semmit, és egy sz.r vagyok aki egész nap csak fekszik otthon. Barátomat is felzaklatták ezek a vádak, mert látja, hogy ez nem igaz. Akármit mondok a végén mindig odajutunk, hogy egy senki lettem, és ahelyett hogy támaszt nyújtanának a szüleim lehordanak, ez nekem nagyon rosszul esik. Elköltözni eltudok, de azzal van a baj, amiért a kérdést is kiírtam, Nem tudok megbirkózni a gondolattal, hogy valószínűleg sosem leszek egy porszemnél nagyobb a szüleim szemében, és csak a hibát fogják látni minden mozdulatomban ahogy azt eddig is tették.

Ezzel kapcsolatos tapasztalatokat válaszban várom :) köszönöm előre is.