Hogyan tegyem túl magam édesanyám halálán?

Nem tudod megspórolni a fájdalmat sehogy sem. Az elfolytási technikák csak elodázzák a fájdalmat, de nem szüntetik meg. Van idő, amikor sírni kell. Ez most egy olyan. Igen, ahogy előttem is írták. Sírj, bömbölj, ordíts, kiabálj!! A lényeg, hogy add ki magadból a fájdalmat. Utána se lesz jó, de valamelyest megkönnyebbülsz.

Előveheted a fotoalbumot, fel lehet idézni a régi szép emlékeket. Le is írhatod ezeket, hogy ne felejtsd el.

Gondolj arra, hogy ha lehetőség lenne rá, mit mondana most neked, hogyan vígasztalna.

Ha számodra fontos, akkor járj ki a temetőbe olyan gyakran, amennyire csak szükséged van rá. Hamarosan csak-csak tavasz lesz már, könnyebb is lesz akkor már kijárni hozzá.

Szőjél terveket, hogy miképpen fogod élni az életedet nélküle. Gondold végig, hogy mi fog megváltozni mostantól. Dolgozz ki stratégiákat, hogy mit hogy fogsz mostantól csinálni. Kezdj bele új dolgokba, amiket eddig még nem próbáltál. Például kipróbálhatnád az ő receptjeit, hogy meg tudod-e ugyanolyanra csinálni, mint ő.

Az ima ereje is sokat segíthet ilyen esetekben. De vígaszt és bátorítást nyújthatnak a családtagok, akiknek ugyanúgy fáj az elmúlás, mint neked. Ha együtt beszélgettek róla, felidézitek, hogy milyen volt, az is a feldoglozás része.

Például kérd meg édesapádat, mesélje el, hogyan ismerkedett meg anyukáddal. Milyen volt az első randi, az első csók. Ezek nagyon szép emlékek, apukád biztos szivesen felidézi.

És ez az a pillanat, amikor a legnagyobb szükséged van a barátokra. Olyanokra, akik hajlandóak végighallgatni újra és újra, hogy mennyire fáj, és hogy mennyire szeretted őt. Akik előtt nem szégellsz zokogni, levetkőztetni a lelked, azok kellenek most nagyon.

Mélyen együttérzek veled! Részvétem!

szia

Enyém egy éve halt meg március 27*en.Meg mindig ugyanolyan rossz.Remelem jobb lesz egyszer...pedig én mar 28 vagyok.még mindig várom hogy eljon hozzam elbucsuzni...Kitartas.