Hogyan tegyem túl magam egy öt éves kapcsolaton?

sajnos elkerülhetetlen a szomorkodás, és a másik fél hiányának érzete. ez így is marad jó ideig, de ez a természetes, ha valóban szeretted.

végleges megoldást/feledést, csak egy új kapcsolat fog hozni.

Nem azt mondtam, hogy most egy hét múlva már pasizz be! csak azt, hogy ténylegesen lezárni a dolgokat csak úgy tudod, ha jön valaki más.

Aki azt mondja, hogy egyedül, éretten lezárta, és boldog, úgy hogy x év után nincs senkihez sem hozzábújni, és nem tud senkivel sem egy összebújós/sétálós programot csinálni vasárnap este, az hazudik.

Rossz lesz, tény. Megkönyítheted a dolgodat úgy, hogy lefoglalod magad. Beosztod minden perced, s a lehető legkevesebb időd maradjon "agyalni"...mert abból ugyis azlesz, hogy felhívom, írok neki üzit, stb stb...NEMSZABAD! ha megteszed, gyengének fog látni az újjászületett kapcsolatotokban, és nem becsül meg.

Nem beszélek a levegőbe, volt részem mindkettőben, szintén nagy szerelmek után, és tudom, hogy a tényleges továbblépés, csak úgy megy, ha lesz más, aki "felülírja" a régi emlékeket. S ha valaki könyörög neked, utána már nem olyan szemmel fogsz ránézni...

Hogy vonzódhatsz olyanhoz, aki beleszeret másba?:o

Hogy tudsz róla (akkor is, ha nem tehet róla) egyáltalán így írni?

Becsüld már meg kicsit önmagad!

Nálunk én szakítottam egy 5 éves kapcsolatban, ugyanígy 18 éves koromtól, első szerelem, mindenben az első. A másik oldalnak sem könnyű, mikor már érzi, hogy valami nem jó. Le tudtam volna vele élni az életemet, mert szerettem, de csak mint barátot (ő is így volt vele szerintem), ami nekem nem volt elég. Úgy voltam vele, hogy nem ennyi idősen kell kompromisszumot kötni. Nekem is volt benne egy katalizátor, megláttam, hogy milyen az, ha valaki tényleg akar engem, nem csak megszokásból. Ez mondjuk egyoldalú volt, mert én elküldtem az illetőt, de maga az igyekezete elég volt, hogy felébredjek. De nem volt egyszerű, sokat őrlődtem, nekem is ugyanúgy fel kellett dolgoznom a történteket.

Nekem az is baj volt, hogy a baráti társaságunk nagyrészt az ő barátaiból állt, az enyémek szétszéledtek középiskola óta, ezért az elején egyedül éreztem magam. Nekem az segített, hogy elkezdtem sportolni járni, társaságba, ott is barátkoztam, a régi barátaimmal pedig kerestem a lehetőségeket, hogy minél többször találkozhassunk. Le kell foglalni az idődet, hogy ne érj rá gondolkodni ezeken. A mozgás, a sport és a társaság az ami segít. Szerintem.

nem könnyű, megértelek.

inkább örülj annak, amid van, ne amiatt szomorkodj, ami elmúlt.

fiatal vagy, még rengeteg lehetőséged van egy szerető, jó társra találni. most egy kicsit gyászold meg a szakítást, de ne süllyedj depibe. gondolkozz azon, h esetleg mit rontottál el, h a következő kapcsolatban ne kövesd el újra ugyanazt a hibát.

ne bánkódj egy olyan miatt, aki már szeret téged.

járj el a barátnőiddel ahova kedved tartja, élvezd egy kicsit a szabadságot, bulizz jókat, vágass új frizurát, frissítsd a ruhatáradat, próbálj ki új stílust.

ne lássa rajtad senki, h keseregsz, mert az emberek gonoszak, és sajnálat helyett inkább kárörvendenek...

nyugi, még semmiről nem vagy lekésve, mindennek oka van. fejleszd az ember-és önismeretedet, hogy olyan párra találj, akivel összeilletek.