Kihez forduljak segítségért, hogy egy se veled-se nélküled kapcsolaton, férfin túl tegyem magam?

Szia.

Átérzem a helyzetedet mert ismerős. Volt.

Én 4 évig öltem magam...

Aztán -terápiás célzattal- egy távolabbi városban béreltem lakást. Azért, hogy NE tudjak "véletlenül" arra járni, ahol ő... Vagy legalább is, ne fél órán belül- nálam ennyi idő kellett a kijózanodáshoz általában.

Mesterségesen, magamat kényszerítve mentem bulizni. Minden hímneműt hülyítettem, és nagyon-nagyon örültem, amikor legalább is testileg közel tudtam engedni némelyiket magamhoz. És láss csodát: EZ lett a terápia lényege.

Mindenki másra(!) figyelni, csak őrá nem gondolni!

Meggyógyultam, visszaköltöztem oda, ahol addig is éltem. Naponta autózom a háza előtt- de nem zavar. Lehullott rólam, mint ágról a levél...

Nem volt olcsó mulatság, de a terápiánál jobban megérte. Megszűnt irányában a csőlátásom és rájöttem, nem szerelem volt, amit éreztem felé, hanem eszelősen erős birtoklási vágy...

A szeretet ui elengedi azt, aki menni akar, és ebbe belenyugszik.

Nagyon sok kitartást, önfegyelmet kívánok Neked! (én 35 vagyok)

19:47-es vagyok. Annyit még, hogy én azért költöztem, mert addigra komoly depresszió, szuicid hajlamok, gyógyszeres kezelés, antidepresszánsok, nyugtatók, sörök, emiatt életem állásának elvesztése, több milliós tartozás (miatta -és rá költekeztem), anyagi padló következett.

NE várjátok meg!

Én nem vagyok különösebben ostoba ember a fentiek ellenére, nyilván vannak hiányosságaim. A legkomolyabb az, hogy erős érzelmek esetén világ életemben hajlamos voltam az összes rációmat kidobni az ablakon, vagy hét lakattal bezárni egy fiókba. Ide vezetett...

A tanulság az, hogy

1) Nem lehet változtatni azon aki/ami nem akarja.

2) De ez ránk is vonatkozik! Akarni kell a változást, racionálisan. Egyes egyedül a mi fejünk, eszünk, akaratunk képes kemény melóval kirángatni minket a sz@rból! Ezt a munkát, az ő elengedését senki nem végzi el helyettünk, sem doki, sem szülők, sem barátok.

...és még mindig megtörténhet az, hogy amikor TÉNYLEG elkezdtek leszakadni róla, akkor feleszmél, hogy csak veletek tud élni. De ekkorra már nem csak az érzelmeitek fognak dönteni arról, hogy érdemes-e megpróbálni újra.

Ha nem döbben rá, akkor meg jó, ha ez kiderül. Nem kár azért soha, ami egyoldalú.

Másik tanulság számomra az volt, hogy akár egy működő kapcsolatra is káros az, ha olyan mértékben ragaszkodunk valakihez, mint mi tettük- teszitek. Ez látszik, észre veszi, és senki nem hibás azért, ha ezzel akaratlanul visszaél valamennyire. Az ember gyarló, ilyen a természete. Tudod: ha kinyitod az inged: ide lőjetek- előbb-utóbb lelőnek. Ne szolgáltassátok ki magatokat érzelmileg! Onnan spuri, ahol ezt nem tudjátok már kontrollálni!

Elnézést az okoskodásért, csak a saját esetem után annyira de annyira leegyszerűsödött az élet, bár lehetne tapasztalatot tölcsérrel töltögetni egymás fejecskéjébe...

Hajrá, lányok! :)