Mit gondolnátok egy ilyen "menyről" és "unokáról"?

Húúú, kicsit kiborítottál:) Én szinte ugyanabban a helyzetben vagyok mint a fiad, csak én az apa társa vagyok. Szétmentek a gyerek 1 éves korában (addig nyúzták egymást, a kicsi miatt házasodtak össze is, mert teljes családot akartak neki, de nem működött ezért léptek) Mi egy év múlva jöttünk össze, a gyerek anyukája és a párja 1,5 év után. Szóval 2-2,5 éves koruk óta jelen vagyunk mi is az életében, ahogy a családunk is. Nem azt mondom, hogy a szüleim ugráltak örömükbe, de annyit kértek, hogy gondoljam át kell e nekem ez a felelősség ami egy kisgyerekkel jár (21 voltam). Mikor látták, hogy komoly a dolog akkor elfogadták soha egy rossz szavuk sem volt. Én nem vártam tőlük el semmit. A párom sem. De szoros a kapcsolatom velük és tudod mikor ott egy édes, huncut kisgyerek, aki nem fél használni a bájosság eszközeit, hogy elérjen valamit egy 50es nő közelében, akkor ott szerintem egy nő elveszik, nem kérdés hogy szeretni tud egy kicsi gyereket. Apukám pedig nagy állatbolond, mi a két lánya soha nem érdeklődtünk a galambjai, japántyúkjai stb. iránt, és egyszer csak ott volt egy kiskrapek aki alig győzte kivárni, hogy megebédeljünk és menjenek ki végignézzenek mindent, akkor neki sem volt nehéz összenőni a gyerekkel. A kicsik már csak ilyenek, nem tudsz mit tenni mint megszeretni őket. Kivéve persze ha eldöntöd hogy nem. De még egyszer írom ez nem elvárás. Az egyedüli elvárás rám vonatkozott. Nem is értem hogy ezt hogy tudod felhozni a lány ellen. Elvárja a fiadtól hogy elfogadja a gyerekét? szörnyű.. Mindenkinek így kellene gondolkodnia. Ha nem tudtam volna akkor szevasz. A következő sem, akkor neki is. Ezt szívják szülőségnek, mikor a gyerek érdekeit nézed. Látok éppen elég rossz példát magam körül. Én sem vagyok tökéletes, nem fényezem magam, de őt választottam. Gyerekestől. És örülök neki, hogy ő sem akar vasárnapi apuka lenni. Ha azt mondta volna nekem anno hogy nyugi kéthetente elhozom pár órára, neked hozzá sem kell szólnod, akkor szaladtam volna világgá előle. Nekem fontos milyen apa. Én is akarok majd egyet, és szerintem külön jó, hogy letesztelhettem még az elején mire számíthatok.

Ja és még annyi, hogy abból, hogy láttam hogy milyen szépen megoldják a gyereknevelést, legalább láttam hogy nem egy suttyó paraszt sem ő, sem az exe. Azért ez is fontos volt. Sokan ijesztgettek azzal, hogy egy exnél nincs rosszabb, miközben nekem az égvilágon soha semmi gondom nem volt vele a lassan négy év alatt. Pedig sokat kommunikálunk, szóval már kiderült volna. Te is felfoghatnád úgy, hogy a közös felügyeletből kiderül, hogy normális, kulturált emberekről van szó.

Azt gondolom, hogy ideális felállás. A nő dolgozik, van pénze, meg tudja adni ami a gyereknek kell, mindemellett apukával is szoros marad a gyerek kapcsolata, sőt az apa új "családja" is szívesen fogadja, szeretik a gyereket. Az anya pedig jól teszi, hogy nem savanyodik be, hanem keresi a nagy "őt".

Ha meg nem dolgozna,akkor lusta lenne,aki eltartatja magát és a gyerekét,nem képes elmenni dolgozni...