Ti hány évesen költöztetek össze a párotokkal? Utána milyen gyakran mentetek át saját szüleitekhez?

23 évesen költöztünk össze a barátnőmmel.

Az elsőhöz hasonlóan mi is a szomszédban vagyunk csak mi a szembe szomszédok vagyunk. A nagypapám lakott ott, csak sajnos már évekkel ezelőtt meghalt egy súlyos betegségbe, amit annyira titkolt hogy csak akkor tudtuk meg amikor már nem sokat lehetett rajta segíteni sajnos.

A lényeg az hogy apám oda adta azt a házat elég nagy kertünk van cserébe rendbe kellett raknunk, mivel én sokat tanultam apámtól a munka nagy részét én magam csináltam, többit a barátnőm szervezte mert az ő apjának sok ismerőse van villany és vízvezeték szerelés ügyben.

Na lényegtelen igazából. A lényeg az hogy szemben lakunk, az elválasztó kerítésnél van egy kis kapu ahol át tudunk járni egymáshoz. Persze nem rohanunk át egymáshoz minden nap, de ha én pl egyedül vagyok itthon és éppen nincs semmi dolgom, akkor átugrok anyámékhoz segíteni, vagy csak beszélgetni, vagy van hogy anyám jön át időnként.

A barátnőmet nem zavarja a dolog, örül is részben neki hogy közelben vannak mert az én szüleimmel sokkal jobban kijön mint a sajátjaival. Sokat segítünk egymásnak, anyám meg időnként hoz át ennivalót ha megmaradt valamiből. Meg persze ha elutazunk a barátnőm szüleihez akkor van aki figyel a házra meg foglalkozik az állatokkal ugye a kutyát nem vihetjük mindig magunkkal meg a 20 csirkét sem. És kölcsönösen is így van.

Barátnőm havonta 1-2 alkalommal jár haza a szüleihez de van amikor csak 2 havonta. Ez attól függ hogyan dolgozunk és milyen műszakban vagyunk amikor hétvégén ráérünk többnyire.

Persze nincs rosszban a szüleivel szerencsére csak nem jönnek ki olyan jól, de így ha ritkán megy haza akkor jó minden köztük és ez a lényeg.

Persze van amikor együtt megyünk át a szüleimhez vagy beszélgetni vagy kajálni, vagy ha ünnepelünk valamit, akkor vagy ők jönnek ide vagy mi megyünk oda, ez attól függ hányan leszünk, mert ha sok vendég lesz akkor a szüleimnél vagyunk mert ott nagyobb a hely még az udvaron is, ha kevesen akkor nálunk.

A jelenlegi férjemmel 28 évesen. Akkor két éve voltunk együtt.

Édesanyámhoz hetente legalább egyszer hazamentem. Nagyon ritka volt, hogy kihagytam a heti egy látogatást. Viszont minden nap felhívtam telefonon. De ez inkább csak amiatt volt, mert egyedül maradt hogy elköltöztem. Ha élt volna még édesapám, akkor a napi telefon nem lett volna, és talán a heti látogatást sem tartottam volna be annyira szigorúan.