Mit tegyek ha a saját családom próbál engem tönkre tenni miközben én mindent beleadva küzdök a céljaimért, és nincs senki nincs semmi akibe vagy amibe kapaszkodni lehetne? Amikor minden nap megkérdezem magamtól:Mit keresek én ezek közözött?

13:15 ill. 13:17-nek

Most egy jót nevettem : mindkét beírást (12:54 és 13:12) én írtam, egyiket leszólod, másiknak igazat adsz?!

Hogy van ez?!

Ja, és én írtam a 13:19 hozzászólást is... :D

Akkor mégis mi a te bajod? Éppen el is költözhetnél, és miért nem költözöl el? Te a hatalmas tehetség, hatalmas terhet cipelő mártír, két munkahelyen hajtó dolog ember, aki képes ellátni magát, mi a fenét sír a csúnya gonosz családja miatt? Ha az megfelelt, hogy a sulit abbahagyod, akkor ne csodálkozzál azon, hogy most aztán dolgozni kell keményen, ha akarsz valamire jutni. Hogy te szegény emellett még tanulsz is? húha, aki tanulni akar, de anno abbahagyta, az mind ezt csinálja, csak az a különbség, hogy mondjuk valakinek még a gyerekét is el kell látni, meg eltartani mellette. Meg van akinek nincs nagyanyja, aki mosson rá meg megetesse.

Ha annyira szar a te családod és belőlük már sosem lesz jó ember, és a kapcsolatotok is csak és kizárólag miattuk szar, akkor nem kell róluk tudomást venni, mert így, ahogy leírtad, te akkora fsza gyerek vagy, hogy simán megoldod az életet nélkülük. Hajrá. Azt teszik tönkre, aki hagyja. Neked meg aztán van rá lehetőséged, hogy lelépj tőlük. Élj vele ne sírd tele a párnádat, mert kár érte.

Drága 76 %-os kolléga!

13:15-ös kommentelő vagyok. Én tudom, h te melyik válaszokat írtad, felismertem a stílusod, köszi. De te tényleg figyelmesebben olvashatnál, vagy lehetne annyi gógyi, h rájössz, két különböző személy a 13:15 és 13:17... Tudod, nem egyedül én vagyok 90%-os, elég sokan vagyunk még itt...