Miért van ennyire lelkiismeret furdolásom az ilyen dolgoktól?

Így van, a lelkiismereted jól működik, teszi a dolgát! NEHOGY EZT KIIRTSD magadból!

Nem a hazugság a megoldás, hanem a lassú, de biztos felnőtté válás... :)

Anyukád naná, hogy félt. Beszélj vele erről, mondd el, hogy hova akarsz menni,s ő mondja el,mitől fél, mire vigyázz. És akkor elenged, mert tudja, hogy tudod, hogy mire vigyázz,és okos nagy lány vagy...

Csak egy példa: épp itt a gyk-n írta ki valaki a történetét, akit 17 évesen egy buliban megkínáltak egy pohár borral, de valami kábítószer volt benne, amitől elvesztette az akaratát, 2 fiú megerőszakolta, ő teherbe esett... Majd abortuszra ment, amit viszont a mai napig nemigazán tudott megbocsájtani magának, pedig már felnőtt és anyuka...

Szóval: anyukádnak igaza van, féltsen! Ez a dolga. Neked meg az, hogy őszinte légy vele,mert ő a felnőtt, és te sok mindent nem tudsz még. És ha őszinte vagy, akkor meg tudod beszéli vele, hogy milyen veszélyek vannak, honnan tudod, hogy kiben bízz és kiben nem, és lassan-lassan megtanulsz magadra is vigyázni... De ez sokáig tart ám!

Sok boldogságot a felnövéshez!

:)

Mert édesanyád érzelmileg sakkban tart. Azzal nem lenne baj,hogy mindent elmondasz neki, de az igen is durva,hogy íz így megtudott információt ellened használja. A legtöbb szülő örülne ha a tizenéves lánya leülne vele beszélgetni. És nem az a normális reakció egy anyukától, hogy eltiltja a kamasz gyerekét a másik nemtől, hanem az,hogy megbeszélik a dolgokat.

Valószínűleg attól van,hogy érezteti veled,hogy alárendelt vagy. Eddig mindig az ő akarata érvényesült és ez nálad a megszokott. Állj a sarkadra és győzd le ezt a súlyos megfelelési kényszert mert téged tesz tönkre.

És nem azzal van a baj,hogy aggódik,aggódjon is,csak reálisan. Én is sok mindent elmondok anyukámnak,de szerencsére neki normálisak a reakció. Nem a túlzott féltéssel kell életre tanítani (azzal nem is lehet), hanem az épeszű tanácsokkal.

Az említett lány esete is kivédhető lett volna azzal,ha az anyja közli a lánnyal,hogy idegentől csak zárt piát fogadjon el, és ezt a lány megfogadja. Sem erőszak,sem abortusz, lelki bajok helyett pedig egy emlék arról,hogy a haverokkal mennyire benyomott.

Nyilván van egy alaptermészeted, amit adott, emellett anyukád 15 éve nevelget, ennyi idő alatt sok gondolatot elültethetett a fejecskédben, úgy tűnik, ez az erős bűntudatkeltés tőle származik.

Kérdezhetek egy indiszkrétet? Vallásosak vagytok? Hiszel a pokolban? - azaz, hogy a bűnös lélek oda kerül? Elültettek benned ilyen gondolatokat a szüleid? Ha igen, akkor nagy munka lesz ezt átprogramozni!

Összességében a "fenyegetőzés" bevett, régi szülői gyakorlat.

"ha nem öltözöl fel, itthon hagylak egyedül" - mondja az édesanya a 2 évesnek.

"ha nem eszed meg a spenótot, kicsi maradsz" - rémisztgetjük a 3 évest.

... és ezek sora végtelen ...

Valójában van akiről ezek leperegnek, van aki minden szavát komolyan veszi a fenyegetéseknek kicsiként is. De gondolj bele, egy normális, szerető anya soha nem hagyná a lakásban egyedül a 2 évesét. A spenót nem-evéstől is meg lehet nőni.

A szülő szeretné keresztül vinni az akaratát (amit jónak vél) puszta szeretetből.

Anyukád kissé rád ijesztett, hogy jobban vigyázz magadra nagyobb korodban, hiszen ő nem lehet mindig melletted. Igyekszik majd kontrollálni a lépéseidet, de azért lássuk be, az egyetemre nem fog kézen fogva bekísérni.

Félt!

És nem bízik benned, nem bízik saját magában!

Igaz, a világban elég sok veszély leselkedik az emberre, de ez nem ezzel a túlzott kontrollal lehet megoldani. Ilyenkor tör ki az ember egy ponton túl, ha túl rövid a póráz ...

Beszélgess anyukáddal, hogy szereted, imádod őt, de kérd meg, hogy bízzon benned!

Ebben a korban remek olvasmányok lehetnek Lewis Carroll írásai, bátran láss nekik - pl. Alice Csodaországban ... nagyon sokat tanulhatsz belőle magadról, az életről.