Ti mit tennétek a helyemben?

A kérdésből nem derül ki, hogy anyukád és az élettársa milyen viszonyban vannak. Vele is kiabál, vagy csak veled? A két éves öcsédet szereti? Te mennyi idős vagy?

Ilyen alapvető információk nélkül nehéz jó tanácsot adni, de egy-két általánosságot leírok ide, aztán majd továbbgondolod, ha akarod.

A legfontosabb, hogy el kell tudni választani a szüleid helyzetét és gondjait a sajátodétól. Ha anyukád élettársa valamiért nem tud elfogadni téged, vagy kijönni veled, ennek nem feltétlenül te vagy az oka. Lehet, hogy neki édesanyáddal van valami gondja amiatt, hogy más gyerekét hozta a kapcsolatba. Ez persze csak egy fölvetés így látatlanban, egyáltalán nem biztos, hogy erről van szó, példaként említettem csupán egy lehetőséget. Elképzelhető olyan helyzet, hogy a problémát nem is neked kéne megoldani, mert nem tőled ered. Gondold végig.

Racionálisan nézve az sem lehet kérdés, hogy anyukád élettársának semmivel sincs több joga beszélni neked, mint fordítva. Felteszem, nem te akartad, hogy együtt éljetek, ő döntött úgy - anyukáddal közösen - hogy összeköltöznek, közös házat építenek, és még közös gyermeket is vállalnak. Nyilván mindketten tudták, hogy ez mivel jár, és hogy te is ott leszel. Ha ők igyekeztek ebből a helyzetből a legjobbat kihozni, és te ezt szándékosan akadályoztad, akkor felelős vagy. Ha nem tettél ilyet, akkor viszont anyukád és az élettársa a felelősek a kialakult helyzetért, hiszen az ő döntésük következményeként alakult így, és felnőtt emberként tudniuk kéne kezelni a felmerülő nehézségeket. Az ordítás, meg a csitítás nyilván nem megoldások. Ha viszont ennél többet, vagy jobbat nem tudnak kitalálni, akkor nekik kellene magukba nézniük, és ez nem a te hibád.

Végezetül: hogy idegroncs leszel-e, és tönkremegy-e az életed a zilált családi háttér miatt, az csak rajtad múlik. Ez már a te döntésed, ami a családod többi tagjának a gondjaitól független. Ha el tudod választani az ő problémáikat a sajátodtól, és nem azzal foglalkozol, hogy ŐK miért csinálnak ezt vagy azt, hanem hogy TE mit csinálhatnál, akkor meg fogod tudni oldani. És itt nem arra gondolok, hogy pedálozz jobban otthon, ha eddig is azt tetted, és nem vált be. Gondold végig, hogy a saját életedben milyen más lehetőségeid vannak, amiket nélkülük is meg tudsz valósítani, és valósítsd meg. Keress barátokat, értékes elfoglaltságot, munkát (nem tudom, mennyi idős vagy), alakítsd ki az életed, függetlenedj tőlük. A saját életük gondjait pedig oldják meg ők, az nem a te dolgod.

Tudom, hogy mindezeket könnyebb mondani, mint megvalósítani, főleg az érzelmi függetlenedés nehéz. Ráadásul szinte semmit nem árultál el a tényleges körülményekről, így elég nehéz megválaszolni, hogy konkréten mit csinálnék a helyedben. De ha ezeket végiggondolod, segíthet. Tapasztalatból mondom, mert én is keresztülmentem hasonló dolgokon, és nem vagyok idegroncs. Föl a fejjel! :)

N/35