A féltestvéreknek meg kéne ismerniük egymást? Miért akarhatja ezt a szerető?

Nekem van így egy öcsém, 4 évvel fiatalabb tőlem, nekem jó a kapcsolatom vele. Az anyja elég furcsa szerzemény annyi szent, de ezt ő is tudja. Anyum elvált mikor kiderült, hogy apám teherbe ejtett egy nőt. 10 körül lehettem mikor megismerkedtünk tesómmal. Előtte azért nem mert apám nem törődött vele, illetve még ma sem érdekli. Nekem sem a legjobb apa a világon, de azért mindig tartottuk a kapcsolatot, tesómmal nem tudom miért nem.

A lényeg, hogy nálunk is tesóm anyukája akarta hogy megismerkedjünk. Anyum pedig úgy volt vele, hogy végül is a tesóm. Tudta hogy másik nem nagyon lesz. (nincs is) Ők nem nagyon érintkeztek, én sem a nővel, de öcsém járt hozzánk. Én örülök hogy van.

Osztálytársamnak 2 féltestvére van. Van egy félnővére apja részéről. /apja meghalt mikor kicsi volt nem is nagyon emlékeznek rá/ Az anyja részéről meg egy fél öccse.

Az öccsével együtt nőttek fel ha lehet így mondani mert a csaj már jócskán kamaszodott mikor megszületett. A lánnyal meg 14-15 évesen ismerték meg egymást. Azóta közel 4 év telt el és elválaszthatatlanok. Nagyon hasonlítanak is de inkább olyanok egymásnak mint a barátok.

Szóval úgy gondolom, hogy ha bemutatjátok egymásnak akkor az nem baj. Lehet agyalni rajta, hogy mi lesz ha. De szerintem nem kell. Később úgy is igényelni fogják ha nem ismerik meg egymást.

"Természetes, hogy a féltesóknak ismerniük kell egymást. Nem egymàs ellen kell hangolni őket, hanem összeismertetni, és beléjük nevelni hogy bármi is van a szülők közt, ők tartsanak össze, mert a testvéri kapcsolat nagyon fontos dolog. "

Ezzel nem feltétlenül értek egyet. Ugyanolyan természetes, ha a féltestvérek nem akarják egymás életét felborítani, "bepofátlankodni" egymás szférájába. Ezzel életük végéig felelősek lennének egymásért, amely terhet nem kötelesek a vállukra venni, hiszen nem is ismerték előtte egymást. Mivel egy olyan közös rokon köti össze őket, ami az egyikük számára talán nem kívánatos személy, ez újabb kizáró ok lehet, mert megkerülhetetlen lenne az emlegetése akkor is, ha az illető már meghalt. Ha tehát a közös szülőjük az egyiknek nemkívánatos, akkor valószínűleg a féltestvére is az lesz, akkor is ha nem tehet az egészről. Nem beszélve az elutasítástól való félelemről. Nem mindenki menne bele ilyen necces szituációba. Fel kell mérni, hogy megéri-e a dolog, vagy sem. Ha nincs érzelmi kötődés, érdeklődés, kellő elszántság mindkét részről, akkor semmi értelme felvenni a kapcsolatot. Mindkét döntés érthető.