Szerintetek igazságos ez?

A szoba ügyében nincs igazad. A nővéred a két picivel nem tud anyukádhoz, a szobába költözni.

Apukád hol alszik? Mert írtad, hogy van, de rokkant, és te anyukáddal alszol. Akkor most ő hol alszik? Hárman alszotok egy szobában?

De a lényegen nem változtat. A nővéred kell, hogy osztozzon a két picivel a külön szobán.

Arról, hogy a gyerekek nem hagynak tanulni, beszélned kéne anyukáddal. Ez nem normális. Azért van a gyerekek anyja, hogy vigyázzon a picikre. Nővérednek el kéne mennie dolgozni, hogy hozzájáruljon a családi kasszához.

Abba se nagyon legyen beleszólása, ha kapsz egy cipőt/ruhát/egyebet. Főleg, ha te még tanulsz. Neki már magáról és a gyerekekről kéne gondoskodnia, nem csak a szülői segítséget elvárnia.

Mindent egybevetve: a szobában nincs igazad, de a többiben igen. Nővéred igyekezzen talpra állni, munkát keresni, és gondoskodni a saját gyerekeiről, keresni egy saját lakást. Az apuka nem fizet gyerektartást?

Megértelek, de te is értsd meg a szüleidet!

Mit kellett volna tenniük, ha bekopog a gyerekük a két unokájukkal? Elküldeni őket?

Gondolom, hogy nekik sem lehet jó. Te azon nyavalyogsz, hogy nincs saját szobád, de anyádéknak sincs!

Szerinted ők nem örültek, hogy kezdenek kirepülni a gyereke, és végre lesz egy kis nyugalmuk? Szerinted őket nem zavarja, hogy nem tudnak egy egészségeset szeretkezni, mert te ott vagy velük egy szobában? Nem is csoda, hogy nincsen kisebb tesód.

Más: Ne adja Isten, de ha veled is bármi történne felnőtt korodban, biztos, hogy hazaköltözhetsz majd, és nyitott kapuval fognak várni.

A novere nyugodtan kereshet munkat is.. Nem feltetlen kell neki gyesen lenni.

Es a kerdezonek mindenbe igaza van

Na a kérdező is csak azt hallja meg, amit akar...

Legalábbis csak arra reagál.

Édesanyád vegye el tőle a pénzt. És ezért lehet leszavazni, de neki is hozzá kell járulnia az élelemhez + rezsihez.

A szobában akkor sincs a kérdezőnek igaza, a többiben igen. :)

Szerintem a szoba dolgot még meg is értenéd, ha a többi probléma nem lenne.

Az egy dolog, hogy az ember nem hagyja az utcán a gyerekét és az unokáit, de ha már 25 éves, ráadásul gyerekei vannak, legyen szíves felnőni, és gondoskodni róluk.

A szülőknek nem szabad megengedniük, hogy rájuk telepedjen, mert a vége az lesz, hogy mindenki neveli a gyerekeket, csak éppen az anyjuk nem. Sajnálni lehet, mert tönkrement a házassága, de mindentől mentesíteni azért nem kéne. Inkább arra kellene sarkallni, hogy álljon a saját lábára.