Hogy lehet ilyen a dédim? Bosszantó.

Na bumm en meg utalom a kutyakat. Ki nem allhatom oket!!

Budos korcsok

És akkor mi van, ha a másik dédid szerette a kutyákat? Hallottál már olyanról, hogy az emberek nem egyformák? Még az öregek sem :) Szíve joga nem szeretni a kutyákat. Mint ahogy neked is minden jogod meg van hozzá, hogy te meg szeresd őket. De attól, hogy én szeretek valamit, még nem traktálom ezzel azokat, akik nem szeretik azt, amit én.

És még csak nem is ott fognám meg ezt a dolgot, hogy egy idős emberről beszélünk, hanem ez egy alapvető dolog, hogy :

1. A beszélgetés nem azt jelenti, hogy te beszélsz, a másik meg hallgat. Ő is elmondja, ami neki fontos, te is, ami neked, és BESZÉLGETTEK. Ha csak te mondod a magadét, és neki erről nem juthat eszébe semmi, az nem beszélgetés, az beszélés.

2. Te elvárod, hogy végighallgassa, ami neked fontos, érdekes, de ha ő rátérne arra, ami őt foglalkoztatja, az már zavar. Hogy is van ez?

3. Jól beszélgetni csak úgy lehet, hogy olyan dologról beszélgettek, ami mindkettőtöket érdekel. Ha te tudod, hogy a kutyás történeteid nem érdeklik, sőt, nem is szereti a kutyákat, akkor miért ezeket mondod neki? Nincs senki más, akivel erről tudnál beszélgetni?

Nekem nincs már dédim, ellenben van két idős nagymamám, az egyikük 86 éves, a másikuk 77. Nagyon jókat lehet beszélgetni mindkettővel, de figyelembe veszem azt is, hogy olyan témákat hozzak fel, amihez ők is hozzá tudnak szólni, őket is érdekli. Tök feleslegesen áradoznék nekik a kedvenc sorozatomról, vagy ecsetelném hosszasan, hogy múlt héten miért nem volt nálunk internet és hogyan javítottam meg, tisztában vagyok vele, hogy ezekről nem tudnék velük beszélgetni. Olyanokat mondok, amikről tudom, hogy tudunk beszélgetni. Ők sem fognak bele hosszas sztorikba a Gipsz Jakabról, akivel anno 30 éve egy helyen dolgoztak, és annak unokatestvéréről, aki kölcsön kérte az egykor szomszéd Jóska Pista fűnyíróját, de mikor találkozott a Mancikával, és elvitte sétálni, elfelejtette visszaadni a fűnyírót, mert tudják, hogy se Gipsz Jakabot, se Jóska Pistát, se Mancikát nem ismerem, és amúgy sem tudnék mit kezdeni egy 30-40 évvel ezelőtti sztorival.

Ellenben szívesen meghallgatom, hogy nagymamáméknál anno a gimnáziumban nem csak egyenruha volt, de még egyen sapka is, vagy hogy a háború alatt nem lehetett szaloncukrot kapni, és sztaniolpapírba csomagolt kockacukrot akasztottak a karácsonyfára, vagy hogy a nagymama anyukájának a testvére egy hajón született, amikor Amerikából jöttek haza. Na, ezek nekem érdekesek, és ezekről ők is szívesen mesélnek, de nem csak ilyen régi történeteik vannak, akadnak közös érdeklődési köreink is, pl. mindkét nagyimmal szeretem megbeszélni, hogy ők mit hogyan szoktak főzni, és én hogyan szoktam, és ha valamit másként szoktunk csinálni, akkor sokszor ki is próbáljuk egymás módszerét.

Szerintem te is tudnál olyan témát találni, ami mindkettőtöket érdekel, csak persze ehhez az kellene, hogy megtanuld háttérbe szorítani azt, ami téged olyan borzasztóan érdekel, mert figyelembe kell venni a beszélgető társat is.

Egyébként a te leírásodból az ugrott be, hogy a gyerekek szoktak így beszélgetni. Hogy mindegyik csak azzal van elfoglalva, hogy mondhassa a magáét, az nem fontos, hogy a másik mit akar mondani.

Tényleg annyira megbántódtál azon, hogy nem szereti a kutyákat, hogy elsírtad magad majdnem, mert a kutyád fontosabb most, mint a dédid, aki valószínűleg már csak néhány évig lesz neked? O.O

Hány éves vagy? 9-10?

Mi lenne, ha olyan dolgokról mesélnél, ami őt is érdekli?

Vagy mi lenne, ha inkább HALLGATNÁL? Olyan dolgokat tudna elmesélni, amit soha a büdös életben nem fogsz megtudni, ha ő nem lesz egyszer.

Mielőtt a nagypapám meghalt, pár évvel korábban leültem vele, és átnéztem a nagy régi fényképes dobozt. Fekete-fehér fényképek tömegét néztük meg, és ő mindegyikre rámondta, hogy "ezen én vagyok kétévesen", "ezen Erzsi húgom van a bérmálásán", "óóó, ez a nagyanyád tizenhat évesen" "ez a háború alatt készült, itt laktunk régen".

Tudod, micsoda kincs lett ezekből a fényképekből így? Már anyukám sem tudta, hogy kik vannak a képek döntő részén. Én pedig szépen ráírtam a fénykép hátuljára mindent, amit elmondott róla.

Nőj fel!

Örülnék, ha élne a dédmamám. Mit meg nem adnék érte, hogy halljam a hangját!

Veled van a probléma, nem is kicsi.