Mit tegyek hogyha az anyám úgy érzem már nem szeret? 13/L

A válás idejéről érdeklődő vagyok:

Jó mondjuk amikor az ember ilyen korú, mint te akkor általában sok gondja van a szüleivel. Tehát a tizenévesek ilyenkor kezdenek sokkal irritálóbbak lenni. Nem tudom te milyen vagy, elnézést a feltételezésért! :-) Szóval azt is érdemes megvizsgálnod, hogy te mennyire mész az idegeire, mennyire akarod kipróbálni, hogy hol a határ, ameddig még el lehet menni? Lehet, hogy nem erről van szó, csak a tanulás közbeni szünetről jutott eszembe.

Tehát te úgy érzed, hogy ugyanolyan vagy, mint a válás előtt, vagy te is megváltoztál, ő is idegesít téged, néha cikinek tartod, amúgy is, vagy csak éled világod, aztán ő meg néha rád üvölt?

Miért kellett lepontozni, mikor megkérdeztem, hogy nem tud-e apukájához költözni??

Lehet, hogy sokkal nyugodtabb és boldogabb lenne ott!

Mi ezt tettük a testvéremmel, és életünk legjobb döntése volt!

Anyád, gyáva, nem mer szembenézni a gondjaival, elfolytja a feszültségét, másra hárítja azokat, és gyáva nyuszi módjára a gyengébbe belerúg, mert azt könnyebb, mint szembenézni azzal, hogy az elcseszett életéért egyedül ő maga a felelős, és inkább a körülményeket okolja, a másik szemében a szálkát is észreveszi, miközben a saját gerendájától már nem lát.

Hát, hogy hogyan kezeld?

Kérdezd meg tőle: miért rajtam vezeted le, a saját feszültségedet, miért nem mersz szembenézni a saját hibáiddal, miért vagy ilyen gyáva, hogy másokat okolsz a saját elcseszett életeddel, miközben felnőtt vagy, tiéd igazából a felelősség, te tehetsz arról, hogy ilyen életed volt/van.

Ha kell még segítség kérdezz :)

Emberek!

Mielőtt nekiesnénk szegény anyának, azért gondoljunk már bele, hogy a kérdező is épp a legproblémásabb korban van, mikor csak feketét és fehéret lát... Erre itt jöttök családsegítővel meg apához költözéssel...

Panaszkodik a büntetések miatt - lehet, a viselkedése, a jegyei indokolják is a szigort.

Aztán jön azzal, hogy a nővérével az anya másként viselkedik - gondolom ő már idősebb, természetes, ha jobban megtalálják a közös hangot.

Nem, nem védem az anyát, ha nem érdemli.

De szerintem sokkal árnyaltabb a helyzet, mint az a kérdésből kiderül.

Legproblémásabb korban van?

Tudod, annak problémás, aki nem képes megoldani.

Az agresszió a tehetetlenség jele, nem tudja megoldani az anya a nevelést, nem tud más módszert, mint hogy megfélemlíti a gyereket, és nem tiszteletből fogad szót, hanem, mert fél az anyjától.

Így hogyan lehet boldog embert faragni a gyerekből? Elárulom: sehogy.

Ezért, ha segítséget kér valaki itt, annak már oka van, főleg, ha ennyi idős.

17-es

Nem győztél meg.

Van 'némi' rálátásom ennek a korosztálynak a problémáira is, így nem vagyok elfogult egyik fél irányában sem.

18-as

Nekem is van egy kis rálátásom a dologra, olyan szinten is, hogy most már látom, hogy a volt osztálytársaim ennyi idősen (22-23) mire jutottak, ki milyen körülmények között nőtt fel, és az milyen kihatással volt a mostani életükre.

És egyértelmű az, hogy akiket úgymond erővel, agresszíven kezeltek, nem érvekkel, hanem parancsokkal, hiába voltak esetleg jó szándékúak a parancsok, egy idő után ellenáll a gyerek, az ellenkezőjét csinálja, mint amit mondanak, nekiáll hazudni, és legtöbbször lecsúszik, vagy néhány talpra áll, de az a ritkább. Persze én sem vagyok elfogult, de ennyi idősen még nincs akkora felelőssége az élete iránt, viszont az anyjának még nagyon nagy felelőssége van.

És én abból indulok ki, hogy amit itt leírnak az igaz, tehát ahhoz igazítom a véleményem, ugyanis nem tudhatom, mikor igaz, és mikor nem, és nem is az én dolgom, hogy eldöntsem.

látod 19-es, pont itt a baj

hogy készpénznek veszel mindent, amit itt leírnak

és a válaszoddal, tanácsoddal nagyon könnyen megerősíthetsz valakit (esetünkben a kérdezőt) valamilyen téves elképzelésében (történetesen abban, hogy neki van igaza, és az anyja egy gonosz, szívtelen hárpia, akinek az az életcélja, hogy őt csesztesse)

hidd el, tudom miről beszélek, és nem szabad ilyen fekete-fehéren szemlélni a dolgokat

a munkámból adódóan rengeteg ilyen korú gyermeket nevelő családdal kapcsolatban vagyok, és nehezebb ügyek ezek annál, mint aminek elsőre hangzanak