Mit tegyek hogyha az anyám úgy érzem már nem szeret? 13/L

Te vagy kéznél, és rajtad vezeti le a feszültségét.

A nővéred (úgy vettem ki, hogy nem lakik már otthon) azért másabb eset, mert vele ritkábban találkozik, ezért jobban megbecsüli azokat a perceket, és igyekszik uralkodni magán olyankor. Nem látja, ha otthon rendetlen, stb, szóval könnyebb dolga van vele.

Ettől függetlenül biztos, hogy téged is ugyanúgy szeret.

Majd megtapasztalod, ha te is elköltözöl egyszer, hogy jó irányba fordul a kapcsolat a szülőkkel. ritkábban látjátok egymást, így jobban is örültök egymásnak.

Próbáltad már ezzel szembesíteni őt valahogy? Ha nem, akkor próbáld meg valahogy nyugodtan megfogalmazni, hogy mit mióta tapasztalsz és hogy ez neked rossz és mondd el neki, vagy írj neki levelet, ha élőben nem megy.

Pl. amikor nyugodtabb hangulatban van kérdezd meg, hogy ő is úgy éli-e meg, hogy amióta elváltak idegesebb veled? hátha észreveszi magát.

Vagy hogy érzi, hogy amióta elváltak, nehezebb lett-e az életetek? A válasza után: Mert a tied a fentiek miatt igen.

Amúgy meg tarts ki, hátha túl lesz rajta pár hét, pár hónap után – már ha jól értem és ez a válás nem volt túl régen.

Rossz hírem van: a közhiedelemmel ellentétben az anyai szeretet (anyai itt biológiai értelemben) nem feltétlenül létezik. A kisgyermek szeretete a szülő iránt az, ami feltétlen van.

Válasz a kérdésedre: alapos önvizsgálat, hogy ez csak mosolyszünet, vagy esetleg réggebbi dolog világosodnak most meg, pl. hogy a szülőd mindig is kivételezett a nővéreddel. Ja és nem ártana beszélgetni vele, hogy tulajdonképpen mit művel.

A szomorú a dologban, hogy amit itt írtam az mindenképpen fájdalmas érzéseket kelt (esélyes, hogy jól le is pontoznak érte). Vannak szülők, akik nem érdemlik meg a rajongást, és lehet őket messziről szeretni (közelebbről önveszélyes).

Először is: jó volna anyukát szembesíteni ezzel. Pl. a mai napot a számára felejtsd el. Semmi köszöntés, semmi virág. Ha hisztizik, vagy szóvá teszi, akkor mondd meg neki, hogy Anyát köszönt szívesen az ember, nem egy bántalnazó hárpiát, aki nem szeret téged és csak homokzsáknak használ.

A féltestvéreddel barátnősködés legalább annyit ár neki, mint neked az, hogy bántalmaz téged. Anyukád nem a barátnője a testvérednek, hanem az ANYJA! Úgy látszik, anyukád nagyonb kislány akar maradni... :( Ezért is ordibál veled, és ezért vált el tőle a férje. Nem akar felnőni, irigyel téged, mert olyan korban vagy, amiben ő szeretne lenni.

Ha már itt tartunk: anyukának meg szabad ám mondani azt is, hogy amit tesz, az gyermekbántalmazának számít - pszichés terror. Szabad szólni az ófőnek is, iskolapszichológusnak is és szabad anyukának visszaszólni!

Ignoráld (hagyd figyelmen kívül a létét is) anyukát ott, ahol csak lehet. Próbálj meg apuhoz kerülni, legkésőbb pedig 18 évesen hagyd ott anyukádat. Aki folyton csak homokzsáknak tekinti a gyerekét, az nem anya, és megérdemli, hogy elhagyják.