Mit tehetek, ha a családom nem tudja elfogadni a döntésemet?

Nem tudom jó helyen teszem-e fel a kérdést, de minden tanács jól jönne a problémát illetően.

A helyzet az, hogy én néhány hónappal ezelőtt apróbb csomókat véltem felfedezni magamon, amiből napok alatt gyakorlatilag diagnózis lett, rosszindulatú elváltozás, nyirokcsomó daganat, ami a testem több pontján is megtalálható. Műteni nem lehet.

Borzalmas napokat éltem át, hiszti és düh rohamok hada, tehetetlenségemben már minden megfordult a fejemben, üvölteni, tányérokat vagdosni tudtam volna a falhoz... Aztán amikor túl voltam az első sokkon, rákérdeztem az orvostól nyíltan, hogy mennyi az esélyem. Orvosról orvosra jártam, kivétel nélkül bő fél évet jósoltak nekem, ha elfogadom a kezeléseket, valamivel többet, de igazából mindegyik beismerte, hogy nagyon agresszív fajtával állok szemben.

Számos rákbeteg volt már a családunkban, végignéztem ahogy leépülnek, évekig küzdenek, bíznak, remélnek tönkretéve a családot idegileg/lelkileg. Borzasztó mindez a beteg és a család számára is. Én akkor, amikor minden orvos keresztet vetett rám tényleg, úgy döntöttem nem vállalom a kezelést azért, hogy húzzuk az időt. Inkább töltöm a hátralévő időt békében, viszonylag jó állapotban, boldogan, mint kórházban, ágyhoz kötve, borzasztó mellékhatásokkal. Nem akarok szélmalom harcot vívni.

Mindezek mellett alternatív gyógymódok után néztem, ebben kezdtem el hinni és mellette sosem voltam vallásos, de heti 1-2 alkalommal meghúzom magamat egy templom hátsó soraiban egy-egy misén és végig könyörgöm, hogy történjen csoda. Bízok a gyógyulásomban, hiszek benne, de ha vége kell hogy legyen, akkor legyen könnyen vége. Nem a kemo mellékhatásaiba akarok belehalni.

A szüleim ezt nem tudják elfogadni! Jó 2 hónap telt el a diagnózis óta és olykor anyukám még mindig sírva hív fel és könyörög, hogy fogadjam el a kezeléseket. Borzasztóan fáj ez nekem és nem tudom hogyan értethetném meg vele, hogy én ezt a döntést már meghoztam!? Hogyan magyarázhatnám el a szüleimnek, hogy mindannyiunk szempontjából ezt érzem helyes döntésnek!?