Mit tehetek, ha a családom nem tudja elfogadni a döntésemet?
Nem tudom jó helyen teszem-e fel a kérdést, de minden tanács jól jönne a problémát illetően.
A helyzet az, hogy én néhány hónappal ezelőtt apróbb csomókat véltem felfedezni magamon, amiből napok alatt gyakorlatilag diagnózis lett, rosszindulatú elváltozás, nyirokcsomó daganat, ami a testem több pontján is megtalálható. Műteni nem lehet.
Borzalmas napokat éltem át, hiszti és düh rohamok hada, tehetetlenségemben már minden megfordult a fejemben, üvölteni, tányérokat vagdosni tudtam volna a falhoz... Aztán amikor túl voltam az első sokkon, rákérdeztem az orvostól nyíltan, hogy mennyi az esélyem. Orvosról orvosra jártam, kivétel nélkül bő fél évet jósoltak nekem, ha elfogadom a kezeléseket, valamivel többet, de igazából mindegyik beismerte, hogy nagyon agresszív fajtával állok szemben.
Számos rákbeteg volt már a családunkban, végignéztem ahogy leépülnek, évekig küzdenek, bíznak, remélnek tönkretéve a családot idegileg/lelkileg. Borzasztó mindez a beteg és a család számára is. Én akkor, amikor minden orvos keresztet vetett rám tényleg, úgy döntöttem nem vállalom a kezelést azért, hogy húzzuk az időt. Inkább töltöm a hátralévő időt békében, viszonylag jó állapotban, boldogan, mint kórházban, ágyhoz kötve, borzasztó mellékhatásokkal. Nem akarok szélmalom harcot vívni.
Mindezek mellett alternatív gyógymódok után néztem, ebben kezdtem el hinni és mellette sosem voltam vallásos, de heti 1-2 alkalommal meghúzom magamat egy templom hátsó soraiban egy-egy misén és végig könyörgöm, hogy történjen csoda. Bízok a gyógyulásomban, hiszek benne, de ha vége kell hogy legyen, akkor legyen könnyen vége. Nem a kemo mellékhatásaiba akarok belehalni.
A szüleim ezt nem tudják elfogadni! Jó 2 hónap telt el a diagnózis óta és olykor anyukám még mindig sírva hív fel és könyörög, hogy fogadjam el a kezeléseket. Borzasztóan fáj ez nekem és nem tudom hogyan értethetném meg vele, hogy én ezt a döntést már meghoztam!? Hogyan magyarázhatnám el a szüleimnek, hogy mindannyiunk szempontjából ezt érzem helyes döntésnek!?
válasza:Szerintem te is sirva konyorognel, ha forditva lenne. De en megertelek, vegulis jogod van dontest hozni a sajat eletedrol. Nem tudom, en mit tennek, annyira szeretek elni, hogy szaz korommel ragaszkodom az elethez.
Biztos nem szeretned megiscsak a kezeleseket?
válasza: válasza:Tisztellek a kitartásodért, és sajnálom, hogy a maradék időt azzal kell töltened, hogy bűntudatod (?) legyen, amiért a családod szenved a döntésed miatt. Esetleg ezt közölhetnéd velük, hogy könnyítsék meg a dolgodat, te szeretnél békében élni, meghalni. És emlékeztetsd őket, hogy kórházban meghalni nem túl kellemes, főleg amilyen kilátásaid neked vannak. Hiszen ők is tapasztalhatták a saját bőrükön. Kérdezd meg őket, hogy segítenek-e, hogy most még igazán élhess, vagy megkeserítik ezt a kevés időt is?...
"Soha ne hagyjon el a remény!"
válasza:Ha az orvosok akkor azt mondják, hogy legalább 10% esélyem van a kezeléssel, akkor belementem volna. Imádom az életemet, de úgy gondolom, hogy akkor ott, amikor az orvosok egymástól függetlenül a szemembe mondták, hogy gyakorlatilag nincs esélyem, csak valamivel hosszabb életet adhatnak nekem, akkor valami kettétört bennem.
Azért nem akarok ennyi szenvedésen keresztül menni és a családomat sem kitenni ennek, hogy egy évvel később haljak meg, de addig minden áldott nap szenvedjek/szenvedjünk.
Én is sírva könyörögnék fordított helyzetben, ezt a részt is megértem, de ahogy erre az oldalra kerültem, már másként látom a helyzetet. Nem akarom átélni ezt és nem akarok napról napra izgulni az eredményeimen, amikor úgy is fölösleges.
Megpróbálok mindent, de ezúttal nem az orvostudományra támaszkodva. Ha sikerül, én leszek a világ legboldogabb embere, ha nem, akkor legalább úgy megyek el, hogy élvezhettem az utolsó hónapjaimat!
válasza:Ha már idős lennél megérteném. De fiatalon, nem tudom felfogni, és édesanyád sem tudja, ezt nem is fogja soha.
Ne add fel!!!!!!!!!!!!!!!!
válasza: válasza: válasza:Huhh... nagyon sajnálom, ami Veled történik...
Ami segírség lehetne szüleidnek is, Neked is, az a hospice. Empatikus, szakképzett emberek állnak melletted ebben a helyzetben,és segítenek megélni ezt az időszakot mindegyikőtöknek. A Korányiban Budakeszin van hospice osztály, azt tudom, innen el tudsz indulni,még ha nem akarsz is befeküdni, eléred őket itt, és el tudnak igazítani, hogy hogyan, hol tudnak segíteni. De egy konkrét személyt is tudok ajánlani privátban.
Isten áldjon és vigyázzon Rád az utadon!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!