Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan kezeljem, hogy a családtagjaim nem képesek elfogadni a döntésemet?
A lényeg röviden: azon -valószínűleg nagyon kevés- nő közé tartozom, akik nem akarnak semmilyen párt, társat, férjet maguknak. Nem akarok semmilyen párkapcsolatot, de még alkalmi szex partnert sem. Saját családot, gyermeket sem akarok. Inkább élnék együtt barátokkal, mint olyasvalakivel, aki a párjának tekint. Egyedül akarok élni, ha tehetem, amíg tehetem (megélhetési költségek miatt előbb-utóbb úgyis kellenek lakótársak), de ami fontos, hogy ha munkából hazamegyek, én otthon pihenni, a hobbijaimnak élni, szabadon szórakozni, kikapcsolódni akarok, úgy, hogy ebben nem kell egy másik emberhez "alkalmazkodnom". Tudok én alkalmazkodni, nagyon is a munkahelyen, a társadalmi életben, de valahol ki kell ereszteni a gőzt és én szeretek otthon teljesen, totálisan szabad lenni. Ami más nőnek az élet természetes része és szinte "üdvözítő" érzést ad (állandó házimunka mint második műszak, rengeteg gond és aggódás, tennivaló és felelősség) azt én nem akarom az életembe. Nagyon, tényleg nagyon jól érzem magam így és a szüleim képtelenek ezt megérteni. Azt hiszik, hogy a boldogság egyenlő a párkapcsolattal/házassággal és gyerekvállalással. Nem hiszik el, hogy én így vagyok boldog... ezért akármikor, akármiről beszélek velük, minden egyes alkalommal ott köt ki a dolog, hogy elkezdik hajtogatni, hogy férjhez kéne mennem, meg unokát akarnak.
27 éves, magabiztos felnőtt ember vagyok, megvannak a magam okai a döntéseimre. Sajnos más dolgokat sem lehetett velük szinte soha megbeszélni, mert képtelenek más véleményt befogadni, mint a saját előítéletüket, világképüket. Mindig szerettem volna, hogy megértsenek, de sok, nevetségesen végződő kommunikációs próbálkozás után (ami félreértésekbe, veszekedésbe és gúnyolódásba torkollt) felhagytam a kísérletezéssel és "rájuk hagytam" mindent, ill. témát tereltem. Például világnézeti, életmódbeli, politikai elveim, véleményem, vagy karrier terén hozott egyes döntéseim emiatt maradtak előttük titokban immár végleg. Nagyon szeretem a szüleimet. Szeretném, ha boldogok lennének, csak azt kéne megérteniük, hogy ez az én életem. Mit lehetne tenni annak érdekében, hogy legalább kicsit elviselhetőbb és effektívebb legyen a velük való kommunikáció?
válasza:A szüleid azért képtelenek megérteni, mert abban a hiszemben neveltek téged két evtizedig, hogy normálisan gondolkozó, mentálisan egészséges nő leszel. Ami ugye nem lettél...
Egyébként én is dettó olyan voltam, mint te. Mintha csak az egykori gondolataimat olvasnám vissza. Aztán 31 évesen szerelmes lettem, és családot alapítottam.
Most erre te azt fogod írni, hogy neeem, te soha az életben, mert te tudod....
válasza:Hm. Nem könnyű a helyzeted, hiszen attól félnek, hogy magányos leszel. Nem tudják felfogni, hogy te másként akarsz élni. Keress fel egy pszichológust, hátha tud jó tanácsot adni. Gondolom fognak olyan beírások is megjelenni, hogy hagyd el őket, de én csak ezt tudom neked tanácsolni.
Nekem is van egy 30 éves lányom, hasonló gondolkodású, én elfogadtam. Igaz még mindig nem érett a háziasszonyi szerepre, de még az anyaságra sem. Van ilyen, hogy nem a férjhez menés a központi kérdés. Munka után szeret elnyúlni zenét hallgatni. Nem is szoktam zavarni
válasza:" Ami más nőnek az élet természetes része és szinte "üdvözítő" érzést ad (állandó házimunka mint második műszak, rengeteg gond és aggódás, tennivaló és felelősség) azt én nem akarom az életembe." -írod.
Ez tévedés. Természetes- de amiket felsorolsz, de nem ad "üdvözítő" érzést.
Szerintem a szüleidnek "el kellene engedni" téged- és nem beleszólni, felnőtt vagy. Ha ez nem megy, nem a te hibád, de el kell fogadnod, nem tudod őket megváltoztatni.
Hogy definiálnád a "boldogság" kifejezést?
válasza:"mi más nőnek az élet természetes része és szinte "üdvözítő" érzést ad (állandó házimunka mint második műszak, rengeteg gond és aggódás, tennivaló és felelősség)"
Még azt kérdezném meg, hogy egyedülállóként nem kell házimunkát végezz? Mert én rendszeresen takarítanék ha egyedül lennék akkor is, és így is úgy is meglenne a második műszak. Na mindegy.
válasza: válasza:Egyrészt egyetértek, hogy ha neked így jó, akkor rád kellene hagyni, hiszen ártani nem ártasz vele.
Másrészt bennem is hasonló szabadságvágy tombol, de megfelelő társ mellett ki lehet élni. Maximum annyi kötöttség van, hogy ha sokkal később érek haza, dobok egy sms-t. De ze lakótársaknál is így lenne, hogy ne kezdjenek a hullaházban keresni.
Házimunka, főleg ha mindkét fél dolgozik, nem kizárólag a nő dolga. Jelenleg én dolgozom többet, a férjem időben kevesebbet, így a házimunka nagy részét ő csinálja.
Amikor én dolgoztam kevesebbet, akkor én csináltam többet. De amikor egyedül éltem, akkor is meg kellett csinálni, legalább hetente egyszer, amikor már tiszta tányér sem volt.
Semmilyen itthoni felelősség vagy muszáj-tennivaló nincs. Ha neadjisten mindketten fáradtak vagyunk, akkor ott marad a kosz meg a kupi - megvár másnap, harmadnap, amikor ráér valamelyikünk.
Viszont az együttműködés sokszor előnyös is. Nekem például van egy hobbim, amihez hozzávalókat csak munkaidőben lehet beszerezni - nálam meg rendszeres a túlóra, a szakboltok hétvégén zárva vannak. A férjem napközben elugrik értük, én este vagy hétvégén így tudok a hobbimmal foglalkozni.
Tehát a gyakorlati részét tekintve az égvilágon semmiben nem hátrányosabb, mint egy lakótársi viszony.
Sőt, sokáig voltak lakótársaim. Ott rendre ki volt szabva, hogy ki mikor, mit csinál meg. Komoly konfliktus kerekedett belőle, ha valaki elsumákolta a rá eső házimunkát és másnak kellett helyette megcsinálnia. A férjemmel nincs ilyen gond, a fent leírtak miatt.
Nem önmagában a párkapcsolat okoz gondokat, hanem a rosszul megválasztott társ.
válasza:19:08:
Egyedülállóként is végez az ember házimunkát, de például saját maga után rendet rakni nem annyira megterhelő, pláne ha igyekszik tartani azt az állapotot, amit ő rendnek nevez.
Több emberre takarítani, főzni, mosni nagyobb fizikai, időbeli és nem mellékesen szervezésbeli igénybevételt jelent.
Ezért működik jól a megosztott házimunka is.
válasza:"Egyedülállóként is végez az ember házimunkát, de például saját maga után rendet rakni nem annyira megterhelő, pláne ha igyekszik tartani azt az állapotot, amit ő rendnek nevez.
Több emberre takarítani, főzni, mosni nagyobb fizikai, időbeli és nem mellékesen szervezésbeli igénybevételt jelent.
Ezért működik jól a megosztott házimunka is."
Gondolom te pontoztál le, köszi.
Amúgy egy normális párkapcsolatban sem csak az egyik fél dolgozik, és így 2 ember kupiját 2 ember takarítja el. Lényegében ugyanott vagyunk nem?
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!