Hogyan szoktassam le?

És mit szeretsz benne?

Ha meg annyira szereted, miért húzódtál el tőle reggel?

Szerintem te is tudod, hogy rogyadozik ez a dolog, csak nem mered kimondani még.

Hát jó, a te életed, a te döntésed.

Csak tudd: van normális férfi is a világon....

Én elég régóta vagyok együtt a férjemmel, ő is poénkodós, de

1.sosem viccelődött más halálával. Ez elég gáz.

2.sosem csalódtam benne.

Szerintem nagyon fontos egy kapcsolatban az, hogy számíthass rá, megbízhass benne, és ha már egy poénkodással eléri azt, hogy csalódj benne, akkor mi lesz később? Persze nem akarom túlreagálni, de most még fiatal, mi lesz ha terhes leszel, vagy gyereketek lesz? Én mondjuk azt sem tűrném el, hogy a gyerekünkön poénkodjon, hogy elhagyta. Menjen már az ilyen a fenébe! Ha szeret minket, akkor legalább tiszteljen annyira, hogy ne legyünk a poénjai tárgya. És az egy dolog hogy te túllépsz rajta, vagy megtanulsz vele nevetni, de egy 2-3-4éves gyerek, még nem tudja, hogy mi a poén. Ha majd neki poénkodik, hogy anyát elhagyta és ő meg sírni kezd? Hát marha vicces lesz az. Én tuti elhagynám.

@24: Érdekes, hogy ezt mondod, mert a férjem a gyerekeknek nem szokott ilyen hülyeségeket mondani. Tudja, hogy a gyerekek nem értik az ilyen vicceket, se az iróniát, én meg már megszoktam. (Az új ismerősöket se dobja be egyből a mély vízbe.) Nekem is elég ironikus és szarkasztikus humorom van, szóval összeillünk, persze ő ezekkel a szívatásokkal viszi a pálmát. Valahogy ahhoz tudnám hasonlítani, hogy pl. az egyik ismerősünk imádja a disznó vicceket, de a gyerekeinek nem mesél ilyeneket. Ahogy a férjem se poénkodik azzal, hogy anya elveszett vagy hasonló. Tanár, úgyhogy hallott már a szeparációs félelemről, nem akar rátenni egy lapáttal, mert akkora cirkusz kerekedne belőle, hogy ihaj. :D És ezt ő is nagyon jól tudja.

Én így szeretem, de nem mindenki tudja ezt elfogadni. Volt egy barátnője, akivel nagyon szerették egymást, de ő szabályosan kiborult a humorától. Ezzel tényleg nem lehet mást csinálni, mit vele nevetni, vagy rátenni még egy lapáttal, hogy pl. oké, eláshatsz, de előtte kapsz szeretetből egy ciános csokit. Persze ez így nagyon gázul hangzik, de simán lehet, hogy a kérdésben szereplő srác csak röhögött volna és le lett volna nyűgözve, hogy milyen klassz humora van ennek a csajnak. Mert bizony az ő humora ilyen. Ahogy más a favicceket szereti... Aki nem szereti a favicceket, nem érti, miért viccesek és szánja azokat, akik nevetnek rajtuk. Ez a morbid humor is ilyen. Ha a kérdező ezt nem tudja tolerálni, sőt, nem tud rajta nevetni, akkor jobb szétválni és keresni egy a sajátjához hasonló humorú embert, különben meg fog keseredni, mert amit a párja viccesnek tart, azt ő halálos sértésnek veszi, amit nem szabad. Nekem, amikor ilyeneket mond a férjem, hogy pl. elvesztette a gyereket, persze először kétségbe esek, hogy mi van, ha tényleg elvesztette, aztán csak nevetek rajta, hogy nem hazudtolta meg önmagát. Nekem nem morbid ebből viccet csinálni, hisz szó se volt a gyerek elveszéséről, és a megkönnyebbüléstől, hogy csak szívatott, én is vele nevettem.

Ha tényleg elveszne a gyerek, mindketten belebetegednénk és szaladnánk a rendőrségre, szétposztolnánk a képével a FB-ot, mint a normális emberek. És álmunkban se forduljon elő, valamint senkinek se kívánjuk. Ahogy a kérdésben szereplő srác is kiakadna azon, ha valakit tényleg eltemetnének élve, főleg ha a barátnője lenne az, de valójában nem bántaná, csak akkor viccesnek gondolta ezt. Lehet, hogy nem is erre gondolt, csak ahogy találgatott a kérdező, rávágta, hogy igen.