Egy család, hitel kérdésében, hogyan lehet ennyire felelőtlen?

Magyarországon van egy igen ostoba réteg akik azt hiszik hogy nekik a munkáltatói szerződéssel együtt alanyi jogon JÁR a hitel is, mert hát azt ha már 1x odaadja a bank akkor fel KELL venni. Azt hogy miből meg hogy fizetik vissza már nem matekozzák ki.

Nekik ünnepnap a hitel kiutalásának a napja, pedig eladósodni rohadtul nem boldogság.

Ismerek ilyen gondolkodásút:

Jelzálog hitele van, amíg tudta fizetni, hangoztatta, hogy ha pénzhez jut, elmegy nyaralni. Ezt is tette. Amíg tart a pénz, addig költi. Egy időben megszorult, csúszott jó ideig a törlesztővel, persze be volt rezelve. Rendbe jöttek a dolgok, ismét jött a költekezés amíg tart a pénz, mondván aggódjon a bank. Mondta ezt, mikor rákérdeztünk, hogy miért nem takarékoskodnak, hogy korábban vissza tudják fizetni?

Másik család:

Tehermentes saját lakás. Fel akarták újítani, majdnem a lakás árát felvették hitelbe. Felment a törlesztő, kapkodtak minden felé, hogy hogyan fizessék, panaszkodtak, hogy van, hogy még kajára sincs pénzük. Jött az árfolyamgát, beléptek. A különbözetet természetesen nem rakják félre, még egy részét sem, hogy majd a gyűjtőszámlát ki tudják fizetni. Még meg sem kötötték a szerződést, de már sorolta, hogy miket fog venni, mikre fog előfizetni.

Harmadik jelzáloghitelesnek hamarosan viszik a házát. A törlesztőt nem tudta fizetni, de rendszeresen csirkemellet, karajt, és hasonló nem a legolcsóbb kajákat ette, ünnepekkor úgy készülődött, mintha milyen nagy lábon élést engedhetne meg magának...

Rajtuk kívül már csak egy lakáshiteles családot ismerek, ők normálisan gondolkodnak, ami pénzt tudnak, félre rakják, törlesztik be a hitelbe.

Szép arány, nem mondom. Négyből egy. De azért valóban mutogassuk a tv-ben a szerencsétlen sorsú hiteleseket. Arról pedig mélyen halgassunk, hogy közülük hányan vannak, akik önhibájukon kívül kerültek oda.

nagyon vicces hogy a politikusok kifosztják az országot de azt basztatják aki igy oldja meg hogy normális kaját ehessen.

ha normál fizetése volna nem hitelből venne karajt. ennyi

Anyósomék is ilyenek. Egyik hitel után a másikat, bár ők minimálbérből, s egy ideje minimál nyugdíjból izzadják.

Ők sem gondolkodtak előle, és még minket néznek hülyének, hogy nem akarunk a P betűs céghez menni hitelért, hogy használt kocsit vegyünk.

"jó vicc hogy a hozzá nem értőket okolni azért ami a hozzáértők tudatos rablása miatt történt."

:) Mit kell ahhoz érteni, hogy a hitelt vissza kell fizetni és, hogy több a visszafizetendő mint amit kaptam.

A nagyim 1998-ban halt meg, így bőven a válás előtt mindig azt mondta, hitelt soha ne vegyek fel, mert csak porul járok. Egy egyszerű szakmunkás volt,azt se tudta mi az a közgazdaságtan mégis értette a lényegét, és hol volt akkor még a válság.

Persze jó kifogás soha nem rossz.

Van ilyen ismerősöm... Őszintén szólva nem tudom az ilyen családokat sajnálni, hiába zokognak, hogy nincs mit enniük a gyerekeknek. Miért nem gondolkodtak?

Azokat sajnálom valamelyest, akik évek óta fizetnek 40 ezret, ami belefért a költségvetésükbe, aztán megugrott a törlesztő 80-ra. Erre is azt mondom, hogy azért az ilyet bele kellene kalkulálni, amikor valaki deviza hitelt vesz fel, de jó, rájuk még azt mondom, hogy annyit vállaltak, amennyi belefért, nem erre számítottak.

Van egy szaktársam az egyetemen, hát tőle egyenesen sokkot kaptam. Dolgozik suli mellett, az anyja az ő nevére vett fel hitelt. Ő felvette a diákhitelt, majd amikor szóba került ez az egész, akkor röhögve közölte, hogy így is van már 8 millió tartozása, nem mindegy még 2 ide vagy oda!?

Teszem hozzá, amint megérkezett a hitele, meghívta a fél évfolyamot kocsmázni, akinek volt gusztusa, vele is tartott. Én akkor döbbentem rá, hogy az emberi hülyeség egyszerűen határtalan... Ha egy ilyen ember/család bedől, azokat egy pillanatig sem tudom sajnálni. Egyszerűen fel sem fogja a súlyát, hogy miről beszél. Örül hogy megvan a pénz, de el se jut az agyáig, hogy neki azt x évig pontosan törlesztenie kell majd.

van aki hitelből él s van aki élete végéig kuporog...

ez az optimista és pesszimista sztori.

egyik megeszi minden nap a legrohadtabb almát s megeszik egy nagy kosár rohadt almát.

a másik minden nap a legjobbat eszi meg majd mikor már mind rohadt kidobja.

ő megeszik egy fél kosár jó almát.