Miért lesz sok nő házasság és gyerek után egy elviselhetetlen hárpia?

Csak itt a kérdező szerint nagy volt a különbség régen és nagy a különbség most,ami miatt egyetértek avval,aki azt írta,hogy színészkedett,hogy elkeljen,jó pár ilyen barátnőm volt.

Én például,aki nem vagyok a mindenáron el akarok kelni nők típusa,igenis kimutatom már az elején,ha nem tetszik valami,hogy hárpia tudok lenni.

12, Audrey80:

A 3-as vagyok, és pont úgy történt nálunk is, ahogy írtad.

Gyerekek előtt mindent megosztottunk, amíg otthon voltam, akkor rám hárult minden, de akkor még elfogadtam, mondván ő eljár dolgozni (keveset keresett, a GYED-em annyi volt mint az ő fizuja). Aztán visszamentem dolgozni, és ott álltam, hogy reggel rohanok a gyerekekkel, csomagokkal, ő arra sem képe, hogy kidobja útközben a szemetet pedig neki nem volt cucca mellette, majd rohanás a munkahelyemre, onnan a gyerekekért, majd este foglalkozás velük, háztartás, apuka meg a gépen irtotta az ellenséget, mert neki kell a pihenő.... Ja, és még a család eltartása is rám hárul, mert én kerestem a pénzt, neki kellett a saját kis fizuja, hogy márkás cuccokat vegyen, mert kínaiba nem járhat. A fáradtságtól, kimerültségtől és a harctól, hogy könyörögtem neki, hogy a kenyérszeletelő kést ne hagyja elől a gyerekek miatt, a taknyos zsepijét ne hagyja a kanapén mert undi, a főtt kaját megkövetelte, de be nem vásárolt volna, előfordult, hogy a gyerekek kajáját megette előlük. Ez alatt az időszak alatt egy idegbeteg hisztérika hárpia lettem, aki mindenért üvöltött vele, mert elegem lett abból, hogy a kapcsolatban tőlem 100%-ot vár el, de nem kapok semmit.

Aztán beintettem, rájöttem hogy jobb egyedül... Azóta nyugi van, nincs üvöltözés, ismerősök szerint kivirultam. Közben farolt volna vissza, de nekem nem kell. (lett is más, aki sokkal normálisabban áll a munkamegosztáshoz)

Akkor ezek szerint én is az vagyok.

Én dolgozok heti 3-szor 14 és heti 2 vagy 3 napon 8 órát, ha 14 óráztam is minden megvár természetesen. Akkor is ha a férjem szabadnapos. Persze, hogy elszakad a cérna mikor a sok hülyével kell foglalkoznom a munkahelyemen és alig látom a gyerekem, aztán mikor hazajövök még arra sem képes, hogy a koszos tányérját a csapba tegye és ne mellé, ne adj isten leöblítse, hogy ne kelljen sikálnom. Vagy mondjuk a büdös zokniját ne a szennytartó MELLÉ tegye hanem mondjuk bele.

A gyerekével sem bír ki egy napot, mert őt lefárasztja. Minden rám marad, amit már nagyon unok, de persze neki vannak követelései, minden nap. Amit nagyon nem kap meg, mert én sem kapok semmit.

Nem lennék hárpia ha a férjem nem a gyerekem lenne hanem a társam. Jobb lenne nélküle, nem érti mi a problémám.