Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan lehet két ember közül választani? Már nem értem önmagamat sem!
Jó alaposan megkevertem magam körül a kakit.
Lassan négy éve házas vagyok. Van egy két éves lányunk.
A gondjaink úgy fél éve kezdődtek.
Teljes gőzzel kerestem munkát, hogy legyen egy kis plusz pénzünk. Behívtak egy szállodától, ahová szobalánynak jelentkeztem. Ez volt a csúcsa a hidegülésünknek, mikor kijelentette, hogy a szobalányok szobára "járó" lányok, magyarán prostik.
Végül felajánlottak egy felszolgálói állás, amit boldogan elfogadtam. Láttam rajta, hogy bántja hogy nem tudja eltartani a családot, de ezt dobta a gép, ráadásul nekem is kellett a felnőtt társaság.
Kezdtem egyre inkább úgy érezni, hogy a házasságunkért csakis én teszek, én kötöm a komromisszumokat felé.
Természetesen ilyenkor lép közbe a harmadik.
Nem akartam, nem terveztem, szégyellem, bűntudatom van.
Másfél hónapja kezdődött.
Van egy munkatársam, aki szintén felszolgáló. Ő tanított be, közben jókat beszélgetünk, megvolt az a bizonyos szikra, amihez események egyész láncolata kellett, hogy tűzzé váljon.
Másfél hónapja volt egy nagy rendezvény, amihez külön felkérték a felszolgálókat. Én az utolsó pillanatban kaptam meg, mivel az angolos felszolgáló, előtte egy nappal kificamította a bokáját.
A rendezvény hajnali egyig tartott, így esélyem sem volt elérni az utolsó buszt, ezért a főnök felajánlott egy szerényebb szobát, hogy aludjak ott. Na erre a férjem kombinálni kezdett, hogy biztos csak azért kapok szobát, mert majd a főnök meglátogat éjjel...
Rettenetesen összevesztünk, nagyon rosszul esett, az egész úgy jött le nekem, mintha véleménye szerint én csak ARRA lennék jó.
Bőgve mentem dolgozni, de hál égnek végigcsináltam a melót mosolyogva, nem törtem össze (semmit).
Mikor az utolsó vendég is elvonult, mondtam a többieknek, hogy menjenek csak haza, majd elpakolom a maradékot.
A betanítóm, nevezzük Petinek, mégis maradt, mondván, úgysem tud aludni, mert bekávézott.
A főnök is beugrott, megdícsért minket, kérte, hogy csekkoljunk ki, és felajánlotta, hogy egy két bontott üveget megihatunk.
Természetesen elfogadtuk.
Na ebből egy elég jó buli kerekedett, amíg el nem jutottam az alkohollal arra a szintre, hogy kijött belőlem minden érzelmi feszültség (nem kellett hozzá sok, nem nagyon bírom az italt), nekiálltam zokogni, végigbőgtem a sztorit.
Itt van egy két homályos folt, de a lényeg az, hogy egy ágyba kerültünk a Petivel.
A veszekedés, az alkohol és a kölcsönös vonzalom triumvirátusa kellett hozzá.
Két hétig büntettem magam: másik műszakba kértem át magam, nem válaszoltam a Peti üzeneteire. Közben, hogy mér szarabbul érezzem magam, a férjembe is eszet dumált a közös barátunk, és teperni kezdett, de két hét után visszatért az előzőekhez.
Én pedig megint a Petinél kötöttem ki. Ide nekem a skarlát betűt.
Tudom, hogy szorul a hurok a nyakam körül, tudom, hogy ez az állapot nem tartható fent.
Nem tudom mit tegyek. Nem tudom, visszakapom-e még a régi férjemet, aki szellemes volt, kedves, törődő.
Nem tudom, nem azért szeretem-e a Petit, mert ő olyan mint a férjem régen. Persze szólnak mellette plusz pozitívumok.
Hová menne a férjem? a ház amiben élünk, az enyém, a fizetéséből nem tudna albérletbe menni.
Mi lenne a lányommal? szeretném, hogy az apjával zavartalan legyen a kapcsolatuk.
A Peti fiatalabb nálam, igaz két évvel, de teljesen más világ. Az én életemben benne van a felelősség, a kötelesség a gyerek iránt, míg ő gondtalan, albérletben él két munkatársunkkal. Bár azt mondja őt nem érdekli, hogy gyerekem van, de valyon megtehetem-e vele, hogy így lekössem? Mi a garancia arra, hogy ő nem fog úgy megváltozni, mint a férjem.
Totális érzelmi összevisszaságban vagyok. Kérlek segítsetek és ne ítélkezzetek.
Semmi baj,nem olyan hosszúez min a valódi jelen! Teljesen hasonlószituban vagyok, csak nincs gyerköc!
Azt nem tudom mit tegyél de azt tudom hogy én mit fogok, hagyom az új pasit, felesleges megkavarni az életünket, mert mi jövünk ki rosszul!
Először is én megpróbálom teljesen rendben hozni a házas életem ha nem fog sikerülni, nem látok változást akkor lépek a másik írányba! Sok sikert neked is, egy kalappal bár neked nagyobb felelősség mert a kislány!
Elolvastam! Elég szomorú helyzet. Én a helyedben elfelejteném ezt az egész Petis dolgot, nem éri meg ennyiért otthagyni a férjed! Persze erről a kis félrelépésedről nem szabad, hogy tudjon. Az a helyzet, hogy minden embernél azt látom ha körbenézek(idevéve a szüleimet is), hogy az első problémánál eldobják a kapcsolatot, keresnek mást. Most így 50-55 éves korukban jöttek rá, anyukám és apukám is, hogy nincs tökéletes kapcsolat, mindegyikben lesznek problémák, csak éppen mindben más és más. Fölösleges a tökéleteset keresni. Véleményem szerint először próbálj meg valami megoldást találni az elromlott házasságodra, esetleg kérj szakértői segítséget, bár ez nem tudom mennyire tabu nálatok.
(Egyébként ajánlom ezt a filmet, nagyon szép és tanulságos:) http://www.youtube.com/watch?v=9O0YPoOk8gM )
Írták, hogy mit is akarok igazán: Békét.
Ha elmegyek a Petihez, megszáll valami nyugalom. Nem kell óvatosnak lennem, hogy mit mondok, meg ne sértsem az önérzetét, fleszabadulok. Otthon meg olyan mintha mezíláb táncolnék üvegszilánkok közt. Minden lépést át kell gondolni.
Nem a kislányommal vannak a gondok, dacoskodik, hát istenem. Korosztályos gond.
Olyan mintha a két férfit kéne megmérnem. Nem tudom mi az amit a serpenyőbe kell raknom, és mi az amit az asztalon hagyok.
Nem veszekszik, inkább beduzzog, elteszi ütőkártyának.
Ha megbánt és szóváteszem, akkor rögtön felemlegeti, hogy nekem is rosszul esett amikor te ezt meg ezt mondtad, stb.
Persze vannak jó pillanatok, pont annyi, hogy elbizonytalanítson. És itt a remény, hogy visszakapom a régi férjemet.
Mert azt már ki merem jelenteni, hogy nem mentem volna hozzá, ha akkor is így viselkedett volna.
Abból, ahogy a férjedről írsz, nekem úgy tűnik, hogy nem reménytelen a házasságotok megmentése. Előbb arra kellene összpontosítanod, hogy ezt megpróbáld. Ennek a módját te tudod, hogy lenne a legjobb. Beszéljetek, vagy lepd meg magatokat egy kétszemélyes hétvégével, hogy kicsit kiszabaduljatok az otthoni rutinból, esetleg forduljatok szakemberhez. Hátha neki is vannak olyan hiányérzetei veled kapcsolatban, ami korábban megvolt, de idővel elmúlt. Ráadásul azt írod, hogy a barátja tanácsára képes volt "teperni", tehát megvan benne a szándék, és tudja is, hogy mit kellene tennie. Ez jó lehetőség lenne arra is, hogy kicsit kiszabadulj a Peti féle bűvkörből.
Persze, hogy egy új szerelem mindig vonzóbbnak tűnik az ember számára, mert ilyenkor még mindenki a legjobb formáját igyekszik hozni, és nincsenek problémák, csak nagy álmodozások, és sok szex.:)
De ahogy egy másik válaszoló írta, nincs tökéletes kapcsolat. És a házasságod most még sokkal többet nyom a serpenyőben. Még ha úgy is alakul, hogy külön utakon folytatjátok majd, saját magad megnyugtatására próbáld rendbehozni a közös életeteket előbb, és csak akkor lépj ki belőle, ha reménytelen javítani rajta.
Én megmondom, mit tennék, bár baromira le leszek pontozva...
Leülnék a férjemmel, és megmondanám, hogy tetszik nekem valaki más, és igenis rágjuk át, beszéljük meg, helyre lehet-e hozni. Mindenki mondja el, mi zavarja, mi a javaslata, mit kéne máshogyan csinálni, és ez egyúttal az első próba is, hogy tudtok-e még nyíltan, és őszintén beszélgetni. Ha nem, akkor sajnos nincs kérdés...
Ha igen, onnantól pedig indul az igazi próba, vajon van-e bennetek elég erő, hogy változzatok, szeretitek-e a másikat annyira, hogy tiszteletbe tartsátok a kérését, és vajon mennyire lesz tartós ez az állapot?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!