Hogyan lehet két ember közül választani? Már nem értem önmagamat sem!

Jó alaposan megkevertem magam körül a kakit.

Lassan négy éve házas vagyok. Van egy két éves lányunk.

A gondjaink úgy fél éve kezdődtek.

Teljes gőzzel kerestem munkát, hogy legyen egy kis plusz pénzünk. Behívtak egy szállodától, ahová szobalánynak jelentkeztem. Ez volt a csúcsa a hidegülésünknek, mikor kijelentette, hogy a szobalányok szobára "járó" lányok, magyarán prostik.

Végül felajánlottak egy felszolgálói állás, amit boldogan elfogadtam. Láttam rajta, hogy bántja hogy nem tudja eltartani a családot, de ezt dobta a gép, ráadásul nekem is kellett a felnőtt társaság.

Kezdtem egyre inkább úgy érezni, hogy a házasságunkért csakis én teszek, én kötöm a komromisszumokat felé.

Természetesen ilyenkor lép közbe a harmadik.

Nem akartam, nem terveztem, szégyellem, bűntudatom van.

Másfél hónapja kezdődött.

Van egy munkatársam, aki szintén felszolgáló. Ő tanított be, közben jókat beszélgetünk, megvolt az a bizonyos szikra, amihez események egyész láncolata kellett, hogy tűzzé váljon.

Másfél hónapja volt egy nagy rendezvény, amihez külön felkérték a felszolgálókat. Én az utolsó pillanatban kaptam meg, mivel az angolos felszolgáló, előtte egy nappal kificamította a bokáját.

A rendezvény hajnali egyig tartott, így esélyem sem volt elérni az utolsó buszt, ezért a főnök felajánlott egy szerényebb szobát, hogy aludjak ott. Na erre a férjem kombinálni kezdett, hogy biztos csak azért kapok szobát, mert majd a főnök meglátogat éjjel...

Rettenetesen összevesztünk, nagyon rosszul esett, az egész úgy jött le nekem, mintha véleménye szerint én csak ARRA lennék jó.

Bőgve mentem dolgozni, de hál égnek végigcsináltam a melót mosolyogva, nem törtem össze (semmit).

Mikor az utolsó vendég is elvonult, mondtam a többieknek, hogy menjenek csak haza, majd elpakolom a maradékot.

A betanítóm, nevezzük Petinek, mégis maradt, mondván, úgysem tud aludni, mert bekávézott.

A főnök is beugrott, megdícsért minket, kérte, hogy csekkoljunk ki, és felajánlotta, hogy egy két bontott üveget megihatunk.

Természetesen elfogadtuk.

Na ebből egy elég jó buli kerekedett, amíg el nem jutottam az alkohollal arra a szintre, hogy kijött belőlem minden érzelmi feszültség (nem kellett hozzá sok, nem nagyon bírom az italt), nekiálltam zokogni, végigbőgtem a sztorit.

Itt van egy két homályos folt, de a lényeg az, hogy egy ágyba kerültünk a Petivel.

A veszekedés, az alkohol és a kölcsönös vonzalom triumvirátusa kellett hozzá.

Két hétig büntettem magam: másik műszakba kértem át magam, nem válaszoltam a Peti üzeneteire. Közben, hogy mér szarabbul érezzem magam, a férjembe is eszet dumált a közös barátunk, és teperni kezdett, de két hét után visszatért az előzőekhez.

Én pedig megint a Petinél kötöttem ki. Ide nekem a skarlát betűt.

Tudom, hogy szorul a hurok a nyakam körül, tudom, hogy ez az állapot nem tartható fent.

Nem tudom mit tegyek. Nem tudom, visszakapom-e még a régi férjemet, aki szellemes volt, kedves, törődő.

Nem tudom, nem azért szeretem-e a Petit, mert ő olyan mint a férjem régen. Persze szólnak mellette plusz pozitívumok.

Hová menne a férjem? a ház amiben élünk, az enyém, a fizetéséből nem tudna albérletbe menni.

Mi lenne a lányommal? szeretném, hogy az apjával zavartalan legyen a kapcsolatuk.

A Peti fiatalabb nálam, igaz két évvel, de teljesen más világ. Az én életemben benne van a felelősség, a kötelesség a gyerek iránt, míg ő gondtalan, albérletben él két munkatársunkkal. Bár azt mondja őt nem érdekli, hogy gyerekem van, de valyon megtehetem-e vele, hogy így lekössem? Mi a garancia arra, hogy ő nem fog úgy megváltozni, mint a férjem.

Totális érzelmi összevisszaságban vagyok. Kérlek segítsetek és ne ítélkezzetek.