Lesz-e esélyem kisbabával az újrakezdésre?

Van apuka is, aki egyedül van a kicsivel. Olyan is, akit kitett az asszony, s csak sóvárog a baba után.

A barátnőm (a lányom barátnőjének anyja)

18 évesen szült, 19 évesen vált. Maga mellé vett egy 16 éves punkot, szinte azt is felnevelte a lányával. A fiú imádta őt meg a gyereket. Csak ő elhagyta 10 év múlva, egy tankcsapdatagért.

A srác megküzdött értük, a kislány is őt szerette. Visszaszerezte. A lány 3 diplomát szerzett közben, most szült még két gyereket a fiúnak. Az szakmát szerzett, nagyon jól keres, imádja a családot meg a nőt.

A nagylány 19 éves, a kicsi 5 és 3 hónapos.

Az apja csak 1-2 éve törődik a lánnyal valahogy. Annak is most lett fia.Ezzel a nővel mindig mindenki szeretne ismerkedni. Ha elválna mondjuk, minden ujjára akadna 3 gyerekkel is.

Na, röviden annyit, hogy én a fiam születéséig egy totálisan link csaj voltam, kb lesz.rtam mindent a világon, és amikor megszületett, na akkor kezdtem én teljesen új életet. Minden értelemben. Az apja meg aztán... Mi is akartuk ezt a babát, aztán mégis szétmentünk mert nem úgy viselkedett, ahogy kellett volna. Most ez az én számból furán hangozhat, hiszen én se voltam egy angyalka, de neki mindig megadtam a tiszteletet, amit egy kapcsolatban el lehet várni. Semmit nem tettem ellen, ő viszont egyáltalán nem volt korrekt. Na mindegy, nem részletezném, nem ez a lényeg, csak annyi, hogy szétmentünk. Amikor a fiam megszületett, én akkor kezdtem el tanulni, addig nem izgatott a suli. Akkor rájöttem, hogy fontos. Egy évig a szüleimmel laktunk, utána külön költöztünk albérletbe. Amígy gyed-en voltam, nagyon rázós volt, de valahogy sikerült megélnünk, és van egy kiegyensúlyozott, vidám kisfiam. Most kezdünk anyagilag is egyenesbe jönni. Én örülök, hogy így döntöttem, mert az állandó lelki terrort nem bírtam volna elviselni, és a fiamat sem akartam volna ennek kitenni.

Igaz, hogy életem párját még nem találtam meg, de voltak már próbálkozások. És én azt tapasztaltam meg, hogy egyetlen pasinak sem volt az akadály, hogy gyerekem van. Sokan vannak, akik annak tudatában is, hogy kicsi gyerekem van, szívesen lennének velem.

Barátnőmnek 2 gyereke van, mikor a kicsi megszületett, apuci lelépett az új csajjal (ő akart babát...), barátnőmnek fél éven belül volt párja, nagyon normális, fiatalabb, jóképű, aki imádta a gyerekeket, 3 éves kapcsolat lett. Most külön mentek, de 3 hónapon belül új kapcsolata van, fiatalabb, nagyon jóképű :-). Mivel tudja, hogy van 2 gyerek, gondolom, őt se zavarja :-)

Úgyhogy erről ennyit.

Környezetemben NAGYON sok, 2 gyerekkel elvált csaj van, egyik se egyedül él, általában már új, közös gyerek is van az új párral...

A helyedben nem ismerkednék most egy jó ideig, inkább minden időmet a gyerekre áldoznám. Hova sietsz az ismerkedéssel? Szerintem előtte az előző házasságodat kellene kiheverned.

A legrosszabb amit most tehetsz az az, hogy belemész mindenféle kapcsolatokba, kevesebb időt töltesz el a gyerekeddel, esetleg a csalódások miatt még rosszkedvű is leszel.. Most ne magadra és a magányodra gondolj, az önző dolog lenne. Most ott van az a baba akit nevelned kell, a magánéletedet nem helyezheted elé!

A kérdéseddel kapcsolatban: nem akarok hazudni neked. Ennyi.

Persze!

Nekem most is van egy ismerősöm,aki "nem számít hány gyereke van,csak normális legyen"nőt keres.A felesége(volt)hiába gyermek nélküliként vette el, kész katasztrófa.

Egyébként sok pasi kifejezetten nem bánja ha pici a gyermek,hiszen így könnyebben el tudják fogadni egymást-nem ,mint pl egy lázadó kamasz,aki saját anyjával se akar kijönni.

Akinek nem kellesz gyerekestűl?Nos azok a pasik,akiktől mentsen meg az ég!Mert nekik a saját kölkük is hangos,büdös,fárasztó stb,ők azok akik lelépnek mindjárt,ha a kényelmük veszélybe forog.